6.Rész

Sziasztok! Egy kicsit késve, de meghoztam a 6. részt! Nagyon örülök annak hogy az oldal átlépte a több mint 1.000 oldalmegjelenítést. Köszönöm! Remélem ez a rész is tetszik. Írjatok megjegyzést, pipáljatok, iratkozzatok fel.:) Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!:)

Puszi. Sziasztok!

Petra xxx

Visszatekintés:

Fürdés után pedig tévéztem Pannival. Mivel már 8 óra volt gondoltam rendelhetnénk pizzát majd megint elmehetnénk sétálni. Legutóbb is olyan jó volt. Megrendeltük a pizzát majd fél óra múlva meg is érkezett:

- Itt a kaja! - kiabáltam. Mindenki azonnal a konyhába termett.

- Na végre már olyan éhes vagyok! - mondta Oli.
- De hát az előbb ettél egy csomó sütit. - nevettem.
- De attól még éhes vagyok.
- Na akkor jó étvágyat!
- Jó étvágyat! - mondta mindenki.
Gondoltam vacsi után elmegyek egy kicsit sétálni. Szeretek este sétálni...na meg jó lenne egy kicsit körül nézni. Eddig még csak itthon, a parton és a sétáló utcán jártunk. Miután megettük a pizzát elmentem a szobámba, majd a törölközőmmel együtt a fürdőszobába indultam. Nem is tudom miért, de nem kopogtam. Lehet, hogy azért mert már megszoktam az egyedül létet és, hogy nem kell máshoz alkalmazkodnom. Így hát benyitottam a fürdőbe ahol a Szöszivel találtam szemben magam. Félmeztelen épp a haját igazgatta a tükör előtt. Fogalmam sincs miért akar este jól kinézni...Lehet ő is készül valahova. 
- Öhm... Izé... Bocsi nem akartam berontani. Inkább megyek. - dadogtam össze-vissza.
- Semmi gond. Nyugodtan gyere. Csak a hajamat igazítottam meg. - mosolygott rám.
- Ja, nem. Nem akarok zavarni, meg úgyis fürödni szerettem volna szóval..megyek.
- Ó, értem. Mindjárt végzek.
- Okés.
'Kicsit' ciki volt. Inkább hogy ne égessem magam tovább kijöttem. 10 perc múlva - természetesen miután meggyőződtem hogy senki nincs bent - elmentem zuhanyozni. Jó érzés volt, hogy a meleg víz csorog végig a testemen. Átjárta a meleg a testemet. A jó fürdő után felöltöztem. A melegnek köszönhetően egy rövidnadrágból és egy trikóból állt a ruha-összeállításom hozzá az egyujjas papucsommal. A hajamat laza kontyba kötöttem és kész is voltam. Nem sminkeltem ki magam. Úgysem a nagy sétálóutcát akarom megnézni... Inkább valami nyugodt kis parkot vagy ilyesmi. Szeretem az ilyen helyeket.
Lementem. Még mielőtt elindultam körül néztem mit csinálnak a többiek. Tévéztek. Kérdezték nem-e akarok csatlakozni, de inkább hanyagoltam. Most sétálós kedvemben voltam. A közelben találtam egy kis parkot. Nem volt ott csak egy-két ember és csak egy pár lámpa világította ki, de amit láttam belőle az szép volt. Sétálgattam. Találtam egy padot, ahová leültem gondolkodni.

Még mindig fogalmam sem volt mit érzek Oli iránt, vagy hogy Ő egyáltalán érez-e valamit irántam. Dávidon is gondolkodtam. Reméltem Olinak és Ya Ounak tényleg sikerült leráznia és békén hagy legalább egy kis időre. Nem akartam ilyenekkel foglalkozni. Inkább jól akartam érezni magam, szórakozni a többiekkel. Mikor már épp fölálltam, hogy haza induljak megcsörrent a telefonom.
- Haló? - szóltam bele meg sem nézve a számot.
- Petra! Hol vagy?! - hallottam legjobb barátnőm hangját a vonal másik végéről.
- Eljöttem sétálni a parkba.
- Hallod már tisztára aggódtunk érted. Vagy 2 órája elmentél.
- Észre sem vettem, hogy ennyire elrepült az idő. De miért is aggódtatok értem? Nem vagyok 5 éves.
- Hát csak azért mert miután elmentél gyorsan vége lett a filmnek és arra gondoltunk utánad megyünk, de nem voltál a sétáló utcába ami még nem volt furcsa csak hazajöttünk, itt sem voltál és vártunk rád de nem jöttél.
- Jó, de nem kell aggódni azért mert egy kicsit eltűnök. Azt megérteném ha holnap reggel már keresnél és idegbetegen hívogatnál de egyenlőre még csak kb. 2 órája "tűntem el" - mutattam idéző jeleket a levegőbe amit Réka nem is látott de mindegy - szóval nem kell aggódni.
- Oké, na. Nem aggódunk.
- Amúgy most indultam volna haza.
- Oki. Na szia.
- Helló.
Lehet hogy Dávid miatt féltenek amit megértenék, de komolyan nem vagyok 5 éves. Nagylány vagyok és tudok magamra vigyázni. Amúgy észre sem vettem mennyi ideje ülök itt. Tetszik ez a hely. Mindig is ilyen helyen akartam néha átgondolni a dolgokat, esetleg kijönni rajzolni. Lehet hogy holnap ki is jövök ha nem lesz jobb programom.Lassan elindultam hazafelé. 10 perc lassú séta után haza is értem. Már nem volt sok mindenhez kedvem úgyhogy elköszöntem mindenkitől és elmentem aludni.
'Reggel' kicsit kómásan keltem. Hát igen, azt hittem reggel van...amíg rá nem néztem az órára ami fél 12-t mutatott. Miután megtöröltem a szemem akkor is. Nem vagyok nagy alvó. Fogalmam sincs hogy sikerült eddig aludnom. Kimentem az erkélyre és nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd  elmentem a fürdőbe. Amint belenéztem a tükörbe szinte megijedtem a tükörképemtől.

Gyorsan fogat mostam, megfésülködtem egy kis enyhe smink, ruha és indulhattam. Mivel nagyon meleg volt egy rövid farmer shortot választottam, világos rózsaszín trikóval és a szintén világos rózsaszín conversemmel, majd le indultam kávéért és megkeresni a többieket. Az előzőt meg is szereztem, de az utóbbival már meggyűlt a bajom. Már minden szobába bekopogtam, vagyis majdnem mindbe. A Szöszihez még nem. Már teljesen reménytelenül de kopogtam. Nagyon meglepődtem amikor azt hallottam bentről, hogy: 'Gyere!'

- Helló. Azt hittem már senki nincs itthon. - beszéltem az ágyon hason fekvő sráchoz aki telefonozott és úgy tűnt ide sem figyel.
- Szia. Nem is gondoltam, hogy fölkeltél. - nézett végre rám - Bennyék és Szikiék elmentek vásárolni, mivel semmi nem volt itthon amiből kaját lehetne csinálni, Ya Ou és Réka pedig Réka kérésére elmentek körülnézni mi merre van meg ilyenek.
- Ó, értem. És te? - mosolyogtam a Szöszire.
- Nem nagyon volt kedvem menni "gyertyatartónak" úgyhogy itt maradtam és vártam hogy felkelj mert unatkoztam.
- Remélem azért miközben aludtam nem készült velem semmi olyasmi kép mint amit Bennyvel szoktál csinálni. - nevettem.
- Hé! Te honnan tudsz ilyeneket?? Úgy tudtam nem vagy wayer.
- Én nem is de, tudod mivel van egy hatalmas wayer barátnőm ezért sok mindent tudok rólad/rólatok. - kacsintottam.
- Szóval te sok mindent tudsz rólam, de én szinte semmit nem tudok rólad.
- Nagyjából...
- Amúgy nem csináltam alvós képet... Majd legközelebb. - kacsintott.
- Már előre félek.
- De eddig unatkoztam úgyhogy csináljunk valamit.
- De mit?
- Nem tudom...
- Őőő...Társasozzunk. Mondjuk activity. Van activitytek?
- Azt hiszem van. Megnézem.
Lement Oli majd pár perc múlva egy activitys dobozzal tért vissza. Igen, teljesen normális 'felnőttek' vagyunk akik éppen activityzni készülnek.
- Én leszek a zölddel! - stoppolta le a zöld bábut.
- Akkor én a pirossal.
- Ki kezd?
- Én!
- Hajrá.
Mivel én voltam az első mutogatnom kellett ami elég vicces volt. Jó hangulatba telt a játék ami kb. fél óráig tartott, ugyanis megérkezett a felmentő sereg aki végre meghozta a kaját. Már nagyon éhesek voltunk, de ha nasit eszünk akkor nem tudunk ebédet enni úgyhogy vártuk Bennyéket. Bennyék után pár percre betoppant Ya Ou és Réka is.Amíg megterítettünk Oli megcsinálta az ebédet ami spagetti volt egy egyszerű tojásos levessel. Most ettünk először olyat amit Oli főzött. Meg kell állapítanom, hogy valami istenien főz. Nagyon finom volt. Mindenki megdicsérte.
Mivel ilyen finom volt az ebéd sokat ettem és nem csak én hanem mindenki úgyhogy nem terveztünk semmit. Leginkább lustulást egy ideig legalábbis biztos. Mikor mindenkinek sikerült rászánnia magát, hogy fölálljon az asztaltól átmentünk a nappaliba. Úgy döntöttünk nézünk valami jó filmet. 
- Nézzük a "Legenda vagyok" - ot. - mondta Panni.
- Úú az olyan szomorú amikor meghal a kutyus. - mondtam.
- Ki látta? - kérdezte Panni.
- Én nem. - mondta Ya Ou és Réka is.
- Én sem. - mondta Sziki.
- Én láttam. És mindig sírok amikor meghal a kutyus. - mondta Zsófi.
- Én is. - mondtam - Többiek? Valaki látta? - kérdeztem de mindenki csak a fejét rázta.
- Valamit nem értek... - kezdte Sziki - Hogy lehet egy horror filmen sírni?
- Úgy hogy szomorú. - mondtuk mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. Bár ha jobban belegondolok... Áhh, mindegy. Szomorú és kész.
Végre elkezdtük nézni a filmet.
New Yorkban játszódott. Arról szólt, hogy azt hitték megtalálták a rák ellenszerét, de mint kiderült mégsem. A gyógyszertől zombivá váltak az emberek csak a főszereplő nem, aki immunis volt rá. A gyógyszer már a levegőben terjedt ezért ki kellett üríteni a várost. A főszereplő családját egy helikopterrel akarták máshova vinni, de amikor a helikopter fölszállt nekicsapódott egy másik helikopter ezért a családja meghalt. A végén már az egész város, sőt majdnem az egész világ átzombisodott. De mivel a zombik a fényben meghaltak nappal a főszereplő rendesen élte az életét a városban egyedül. Minden nap pontosan tudta mikor megy le a nap, hogy neki akkor már otthon kell lennie. Ja és volt egy kutyája is a kutya  a fiáé volt de ő nem volt a helikopterben ezért túlélte és az ember a kutyával élt. Minden nap pont délben amikor a nap a legmagasabban van ő a kikötőben ült és várt hátha van még túlélő aki odamegy és együtt tudnak lenni. Eközben egyébként az ember a laborjában patkányokon próbálta megtalálni a zombivá válás ellenszerét. Ez egyszer sikerült. Patkányon...de emberen még nem próbálta ezért el akart fogni egy zombit. Mivel a zombik semmiféle emberi tulajdonsággal nem rendelkeznek (legalábbis így gondolták) ezért csapdát állított, hogy a kísérletéhez felhasználhasson egy ember zombit. De a többi zombi megjegyezte hogyan készül a csapda, majd állítottak egyet az embernek, amibe a férfi bele is esett. Még akkor esett bele amikor világos volt, de elájult. Akkor ébredt föl kutyája ugatására amikor már kezdett sötétedni és kezdtek előjönni a zombik. Ugyan sikerült elvágnia a kötelet amin lógott, a kés leesett majd utána esett az ember is ezért beleállt a lábába. Alig bírt eljutni a kocsihoz mert már megjelentek a zombik. Annyi volt a szerencséje, hogy egy kicsit még sütött a nap és volt egy csík amin nem bírtak átmenni a zombik. Amint eltűnt a csík az élőhalott emberek (és kutyák) támadtak. Bár a férfi immunis volt, a kutyája nem. A kutyát megharapta egy zombi kutya. Nem sokáig támadtak, ugyanis a férfi bemászott a kocsiba és haza jutott a kutyával. Amint hazaértek lementek a laborba. Mivel szegény kutyát megharapták kezdett átváltozni. A legrosszabb, hogy a gazdája kezében. Mikor már kezdett hullani a szőre, és remegett a gazdájának le kellett szúrnia különben rátámad. Ez olyan szomorú volt. A saját gazdájának kellett leszúrnia. Szegény embernek már csak ő maradt szó szerint. Nagyon mérges volt - szerintem teljesen jogosan - viszont olyat csinált amit nem szabadott volna. Meg akarta bosszulni. Aznap este kiment és el akarta ütni a zombikat. Majdnem megölték, de jött egy nő a kisfiával akik még délben mentek a kikötőhöz, de a férfi nem volt ott. A kisfiú és az anyukája megmentették a férfi életét. Egy dologban viszont hibáztak... Hajnalban vitték haza az embert, amikor még járkáltak a zombik. És amikor ez leesett a férfinak nagyon megijedt. Ő már tudta, hogy a zombik megjegyezték a címét. A háza körül tele volt robbanó anyagokkal, hogy vészhelyzetben felrobbantsa a házát. Majd eljött az este. Minden úgy történt ahogy sejtették a zombik támadtak. A házat robbantották, és lementek a laborba. Egy "áttörhetetlen" üveg mögé mentek. Ott is megtalálták őket a zombik. A férfi odaadta a nőnek az ellenszert amit föltalált, majd elbújtatta egy biztonságos helyre őket. Föláldozta magát. Tudta, hogy addig nem fogják őket békén hagyni amíg meg nem ölik a férfit. Bár ő meghalt a nő és a kisfiú másnap elindultak az ellenszerrel majd találtak egy kis falut ahol túlélők éltek és elvitték az ellenszert. Szóval HAPPY END. Kivéve a férfinak...

Bírom ezt a filmet de a kutyusos rész akkor is szomorú. Nem mellesleg most nem fogok tudni aludni. Szeretem a horrorokat. De nem délután vagy este. Akkor félni fogok. Reggel a legjobb horrort nézni. 

- Végee. - mondta Réka - De nem fogok tudni aludni.

- Detto. - csatlakoztam - mondjuk neked legalább van kivel. - kacsintottam.

- Mit csináljunk? 

- Hát az attól függ hány óra van.

- Őő 6. - nézte meg a telefonját Réka.

- Akkor menjünk el fagyizni.

- Én benne vagyok.

- Én is. - mondta Panni és Zsófi.

- Fiúk? - kérdeztem.

- Mi is.

- Akkor induljunk.