2014. július 30., szerda

15.Rész

Sziasztok!
Megjöttem az új résszel. Igazából tegnapra terveztem, hogy hozom, de nem nagyon sikerült megírni, szóval tegnap éjszaka tettem az ügy érdekében és most tádá.:D Remélem tetszeni fog.:) Ha tetszett hagyjatok nyomot magatok után.
Jó olvasást!:)

Petra xxx

Visszatekintés:
- Köszönöm. Édes vagy. Bocsi, de most mennem kell. Szia.
- Szia. Puszi. - köszöntünk el egymástól.
Elég hosszú beszélgetés volt. Mindegy. Réka úgyis végzett úgyhogy nekem is mennem kellett.

A mozi nagyon jó volt. Nagyon tetszett a film. Ez előtt én még nem láttam. Csak hallottam róla… Réka jóvoltából. Már egy csomót mesélt róla. Meg is akartuk nézni, neten vagy el hozta volna DVD-n, mert neki megvan, csak aztán sose jött össze. Mindig csak tervben volt. Jó, hogy most meg tudtuk nézni.
- Tök jó volt a film. – mondtam Rékának mikor kiértünk.
- Mondtam én. – mosolygott – Most mit csináljunk? Még van időnk egy csomó míg a fiúk hazajönnek.
- Ja, beszéltem Olival, hogy csak 9-10 körül érnek haza. Majd csinálok neki valami finom vacsit. – meséltem el Rékának is az ötletem.
- Na, az tök jó! Addig viszont shoppingolhatnánk.
- Benne vagyok. – mondtam.                            
Nem vagyunk pláza cicák, akik mindig a legújabb ruhákban járkálnak, de tényleg ráfért a ruhatáramra egy kis vásárlás. Na meg ameddig vásárolunk addig sem otthon ülök és egyedül gubbasztok a tv előtt.
Már jó pár boltot bejártunk és rengeteg ruhát, cipőt felpróbáltunk, mégis csak 1-2 szatyor van a kezünkben. Nos ez azért van, mert volt pár ruha, ami nem tetszett és pár aminek… Nos, miután megláttuk az árát nyugtáztuk, hogy ezt nem nagyon a mi pénztárcánknak szabták. Viszont volt egy-két előnye, hogy eljöttünk vásárolni. Egész nap Rékával lehettem, lett egy pár új ruhám és egy új cipőm amit már most imádok, és hasznosan töltöttem a napom – fogjuk rá. Végül is jobb mintha otthon ülnék, unatkoznék, tv-znék, gépeznék és ismét unatkoznék. Ebben a nagy vásárlásban elfáradtam és megéheztem.
- Én megéheztem. Te nem? – kérdeztem a barátnőmet.
- De, most hogy mondod én is éhes vagyok.
- Szerintem menjünk haza és rendeljünk pizzát.
- Oké. Én benne vagyok. Menjünk hozzám.
Elindultunk Rékához. Úgy negyed órára lakik a plázától, gyalog, ahogy semmiképp nem akartunk menni, mert fáradtak voltunk és volt is nálunk egy pár szatyor, amit nem akartunk cipelni. Gondolkoztunk a buszon vagy villamoson, de ott sem akartunk a cuccainkkal együtt menni, mert ha tömegnyomor van, akkor megszívtuk így hát a taxi mellett döntöttünk. Szóval hamar odaértünk Réka lakásához. Ő is tömbházban lakik. A harmadikon. Viszont nála van lift… nem úgy, mint nálam. Lifttel mentünk fel. Kicsit rozoga volt a lift. Mármint nem az a legújabb, mint bevásárlóközpontokban vagy ilyen helyeken, hanem kicsit régibb és én egy kicsit félek a liftezéstől. Nyilván ha hozzá lennék szokva attól a lifttől nem félnék, meg olyanoktól sem félek ami bevásárlóközpontokban van, de így az ilyeneknél… Nem is tudom. Félek, hogy egyszer csak megáll, nem megy tovább, mi pedig órákig bent maradunk. Nem vagyok klausztrofóbiás csak, mégis félek tőle. Magam se tudom hogy miért. Mindegy a lényeg, hogy sikeresen felértünk.
- Végre. Haza értünk. – mondta a barátnőm.
- Jaja. És most rendeljünk pizzát.
- Oké. Mi lenne ha furán rendelnénk? Mint régen. – nevetett Réka.
Nos, igen… Egyszer régebben, még amikor unatkoztunk kitaláltuk, hogy különböző nyelveken rendelünk kaját. Igazából szerintem a legtöbb nyelv hülyeség volt, mivel csak németet és angolt beszéltünk (az nem volt elég különleges… Lehet, hogy a pizzás is tud angolul akkor meg nem vicces) úgy döntöttünk, hogy majd nagyon menőn google fordítóval lefordítjuk minden féle nyelvre. Egy idő után rájöttünk, hogy a google fordító nem a legjobban fordító erre a célra, úgyhogy ezek után inkább szótáraztunk, de megérte. Bár egyszer nem kellett szótár simán csak Darth Wader-esen beszéltünk és akkor a pizzás emberke sem zavarodott össze, szimplán csak hülyének nézett, de jól szórakoztunk. Szóval a legtöbb esetben a célt elértük. Összezavartuk a pizzás csajt/srácot, jót evettünk és lett pizzánk.
- Ez jó ötlet. – nevettem én is – Ú, majd beszéljünk kínaiul.
- Hát jó. De mégis hogy olvassuk el a kínai írást? – kérdezte Réka.
- Oh, egyszerűen. Először is kell a laptopod. – mondtam.
- Oké, akkor pillanat kihozom a szobából.
- Itt is van. Tessék. Erre kíváncsi leszek.
- Először is szerintem webfordítót használjunk.
- Nekem aztán teljesen mindegy milyen fordítót használsz a lényeg, hogy legyen pizzánk. És röhögjünk egy jót.
- Hát jó. Akkor lefordítom a szokásos szöveget – Rékával még régebben direkt összedobtunk egy szöveget, és egyik nap sok nyelvre lefordítottuk másik nap meg megrendeltük a kaját – És azt a kínai izét bemásolom a google fordítóba. Majd meghallgatjuk, hogy szólna. Meghallgatjuk még párszor és voilá meg is van. Aki ügyesebben kiejti, az rendel. – mondtam nevetve.
- Benne vagyok.
- Bár egy félig kínai baráttal szerintem előnybe vagy.
- Hahaha.
- Nézzük. – indítottam el a hangot.
Hát elég furi volt. Mind a ketten kimondtuk a szöveget és igazam lett. Réka jobban ejti ki. Szóval Ő beszél.
- Hé! Van egy tök jó ötletem. – mondtam.
- Még ennél is jobb? Hogyan? – nevetett Réka.
- Úgy hogy nem pizzát, hanem kínait rendelünk. Tudtommal úgyis ugyan úgy szeretjük mind a kettőt szóval mindegy, viszont telefonba mondhatnád azt a csing csang csung szöveget, amit lefordítottunk, majd miután valószínű azt mondják: He? Azt válaszolod, hogy: Ejj, kínai étterem és nem tudnak kínaiul. Felháborító. Majd elmondod, mit kérünk meg a címet, és mielőtt reagálhatna, lerakod.
- Muhahahaa. Vagy amikor azt mondom felháborító, lerakom és rendelünk pizzát. Azt most jobban kívánom.
- Nekem nyolc. Így is jó. A lényeg hogy előtte trollkodjunk egy kicsit. Mint régen. Akkor olyan jó volt. Most is az, de most minden olyan más lett. Na mindegy nem akarok most ebbe belemenni.
- Na, mesélj csak.
- Nem fontos, tényleg. Majd máskor elmondom. – mosolyogtam.
- Oksi. Szervezünk még egy csajos délutánt. De az, lustulós lesz. – nevetett a barátnőm.
- Na, akkor tárcsázom a kínai éttermet.
Felhívtuk a kínai éttermet. Réka el is mondta a szöveget… Viszont a pasi, akivel beszélt válaszolt… Kínaiul. Azt hittem ott esek le a kanapéról a röhögéstől. Szakadtam. Ahogy utána Réka is. Nem gondoltam hogy sikerül, PONT egy olyan embert kifognunk, aki beszél kínaiul. Vagy… Lehet, hogy nem is beszél. Csak valamit hadovált nekünk, mert rájött, hogy csak hülyítjük. Mindegy nagyon vicces volt. Végül fölhívtuk a pizzást és rendesen beszéltünk vele. Fél óra múlva meg is jött a sonkás, kukoricás pizzánk. Amint kinyitottuk a dobozt nagyon, nagyon finom illat lepte el a szobát.
- Hmm. Nyami. Már nagyon éhes voltam. – mondtam, miközben beleharaptam a pizzámba.
- Én is. Ez nagyon finom.
- Ühüm.
Miután jóízűen elfogyasztottuk a pizzát megnéztem mennyi az idő. 7 óra volt. Nagyon hamar elrepült az idő.
- Te jó ég! Nekem még vacsit kell főznöm.
- Oh, tényleg. Mondtad is, hogy megleped Olit. Elszaladt az idő. Azt hittem korábban van.
- Én is. Na én szerintem megyek. Egyik nap meg kell ismételnünk ezt a csajos délutánt szuper volt. – mondtam jókedvűen, mikor már vettem a cipőm.
- Egyetértek. Király nap volt. Ruháidat és a cipődet itt ne felejtsd. Tényleg, ne vigyelek haza kocsival?
- De, azt nagyon megköszönném.
- Oksi. Veszem a cipőm és indulhatunk.
 5 perc múlva már a kocsiban ültünk.
- Olihoz mész vagy haza?
- Olihoz.
- Oké. Akkor irányítanod kell, mert gőzöm sincs, merre kell menni.
- Oké.
Végig mondtam Rékának, hogy most jobbra vagy balra forduljon, vagy menjen egyenesen. Úgy éreztem magam, mint egy GPS. Így hát a végén nem maradhatott el a kedvenc mondatom:
- Érkezés a célhoz.
- Úgy érzem megérkeztünk. – nevetett Réka.
- Jaja. Köszi, hogy elhoztál. Örök hálám üldözzön. – mondtam majd 2 puszival elköszöntünk egymástól.
Még jó, hogy bevásároltam, mielőtt indultam. Nem tudom, most mit csinálnék üres hűtővel. Elindultam a konyha fele. Előszedtem a hozzávalókat és edényeket, ami szükséges lesz és nekiálltam a főzőcskézésnek.


2014. július 27., vasárnap

Novella író verseny

Sziasztok!
Most nem résszel jöttem, hanem azért, mert részt veszek egy novella író versenyen, amit Emily Twinkle rendez.

2014. július 24., csütörtök

14.Rész

Halihó!
Mint látjátok itt a 14. rész. Ha tetszett legyetek szívesek valami nyomot hagyni magatok után!:) Előre is köszönöm!:)

Jó olvasást!
Petra xxx

Visszatekintés:
- Milyen messze van innen a bowling?
- 5-10 perc lehet. - mondta kedvesen.
Tényleg nem volt sok idő. Mikor odaértünk Ya Ou és Réka már ott vártak.

~ Olivér szemszöge ~

Ma este elhívtak bowlingozni Ya Ou-ék. El is mentünk és nagyon jól éreztük magunkat de azért időben hazaértünk. Holnap korán kell kelnem amit nem nagyon bírok és nem szeretnék nyúzott lenni a koncerteken. Csak elrontaná a hangulatot. 

*Másnap*

Reggel mikor fölkeltem Petra még édesen szuszogott mellettem. Karjait óvatosan lehámoztam magamról, nehogy felkeltsem. Had aludjon még. Kimentem a konyhába valami harapnivalóért. Csináltam egy szendvicset majd miután megettem a fürdőbe vettem az irányt. Összekészülődtem majd megnéztem mennyi az idő. Mivel még ráértem gondoltam csinálok az én Hercegnőmnek valami reggelit. Miután kész lettem ráraktam egy tálcára és bevittem a szobába. Petra még mindig édesen szuszogott az ágyon, viszont nekem indulnom kellett. Egy kulcsot az asztalon hagytam, ha elmegy be tudja zárni az ajtót és indultam a szokott helyre ahol találkozni szoktunk a fiúkkal. Út közben azon gondolkoztam mit adjak Petrának, ugyanis egy hét múlva lesz a 20. szülinapja. Mivel csak 5 perc séta volt a találkozóhelyünk nem volt sok időm részletesen kitalálni. Pontosabban semmit. Majd megkérdezem a fiúkat.
- Helló! - köszöntem amikor odaértem. Sziki és Ya Ou ott volt viszont Bennyt még nem láttam.
- Csá. - köszöntek.
- Benny?
- Nem tudom. Szerintem mindjárt jön aztán indulhatunk. - mondta Ya Ou.
- Ja. Oké. Figyeljetek, azon gondolkodtam hogy mit adjak Petrának a szülinapjára. Semmi ötletem sincs. - panaszkodtam el a bánatom.
- Mikor is lesz a szülinapja? - kérdezte Sziki.
- Egy hét múlva.
- Addig még van időd kitalálni valami jót.
- Ja, de nem nagyon van ötletem.
- Majd csak kitalálsz valamit. Ohh... Ott jön Bence is.
- Heló! - köszönt mikor odaért.
- Szia. - köszöntünk mi is.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Persze. - válaszolt Ya Ou. 
- Ben Hur te nem tudsz valami jó ötletet Petra szülinapjára? Egész nap ezen gondolkodom.
- Nem tudom. Tölts vele egy napot vagy valami ilyesmi. Biztos kitalálsz valamit.
- Többiek is ezt mondták. - mondtam - Mindegy. Majd kitalálok valamit. Azért kösz.
- Nincs mit.
Közben odaértünk a stúdióba. Beszéltünk a managerünkkel. Először elmentünk Yi barátunkhoz, hogy belője a sérónkat, aztán indulhattunk az első koncertre.
Minden koncert az ország másik-másik végében volt, szóval egy csomót utaztunk. A kocsiban Petra ajándékán gondolkodtam végül úgy döntöttem írok neki egy dalt. A részleteket még kitalálom, de a lényeg megvan. 2 koncert között föl is hívott az én Hercegnőm.
- Szia Drága. Nem zavarlak? - kérdezte.
- Szia Hercegnőm! Nem, dehogy. Örülök, hogy hívtál.
- Ja, akkor jó. Igyekeztelek két koncert között hívni.
- Hát sikerült. Hogy ízlett a reggeli?
- Nagyon finom volt. Köszönöm.
- Nincs mit.
- Figyu, hány körül értek haza? Csinálnék vacsit.
- Az nagyon jó lenne. Hát nem is tudom... Olyan 9-10 fele, szerintem.
- Oksi. Akkor addigra csinálom. 
- Köszönöm. Édes vagy. Bocsi, de most mennem kell. Szia.
- Szia. Puszi. - köszöntünk el egymástól.
Sajnos nem volt valami hosszú beszélgetés, de legalább beszéltünk, viszont közben odaértünk a koncert helyszínére úgyhogy le kellett tennem.


~ Petra szemszöge ~

Mikor fölkeltem Olivér már megint nem volt mellettem. Bár ma tudódtam, hogy korán megy koncertezni. Elfogyasztottam a reggelit és rendbe szedtem magam. Mivel unatkoztam gondoltam felhívom Rékát, hogy tarthatnánk egy csajos napot.
- Haló. - szóltam bele a telefonba.
- Szia Petra.- köszönt ő is.
- Figyelj, nem lenne kedved tartani egy kis csajos délutánt?
- De, persze.
- Okés. Akkor mondjuk 2-kor tali a mozinál?
- Nekem tökéletes.
- Oké. Keresel valami jó ilmet?
- Persze. Milyen? Romantikus, horror, vagy valami más?
- Rád bízom.
- Oksi. Akkor 2-kor találkozunk.
- Szia.
- Szia.
A beszélgetésünk után megnéztem mennyi az idő. Még csak 11 óra. Szerintem ebédelni bemegyünk a mekibe úgyhogy úgy döntöttem, nem csinálok ebédet. Volt egy jobb ötletem. Ha hazaértünk csinálok Olinak valami vacsit, biztos örülni fog neki. Majd később felhívom, hogy mikor érnek haza. Így hát elindultam a közeli kisboltba, hogy megvegyem ami hiányzik a vacsi elkészítéséhez. Mivel a hűtő szinte üres volt így elég sok mindent kellett megvennem.
Nagyjából fél óra alatt végeztem a bevásárlással. Mikor visszaértem Oli lakásához mindent elpakoltam és elkezdtem készülődni.  Vagyis kezdtem volna ha lett volna itt másik ruhám úgyhogy haza kellett mennem. Otthon kiválasztottam egy virágos trikót amin 'I don't care' felirat volt és egy fekete rövid nadrágot. A hajamat kiengedve hagytam és begöndörítettem. Tettem fel egy kis sminket és kész is voltam. Azon kaptam magam, hogy mindjárt 2 óra, szóval sietnem kellet. Gondoltam majd ott  felhívom Olit, hogy mikor érnek haza.
- Szia! - köszöntöttem egy öleléssel a barátnőmet mikor találkoztunk.
- Hali. Mizu?
- Semmi érdekes. Találtál valami jó filmet?
- Csak 3-kor megy az 'Álomháború' ami jó lehet.
- Az pont jó., ugyanis én nem ebédeltem és éhes vagyok.
- Én sem ettem. Beülünk a mekibe? 
- Aha, az jó ötlet. Én is erre gondoltam.
Vettünk egy-egy sajtburgert és sült krumplit, colát és fagyit. Miközben jóízűen megettük egy csomót beszélgettünk.
Nagyon örültem, hogy most mind a ketten boldogok vagyunk. Míg Réka elment megvenni a mozijegyet és a popcornt addig gondoltam fölhívom a Szöszit. Remélem nem épp koncertezik.
- Szia Drága. Nem zavarlak? - kérdeztem. Bár ha éppen koncert közben vannak nem vette volna föl szóval kicsit hülye kérdés volt. Na mindegy.
- Szia Hercegnőm! Nem, dehogy. Örülök, hogy hívtál. - köszönt Ő is.
- Ja, akkor jó. Igyekeztelek két koncert között hívni.
- Hát sikerült. Hogy ízlett a reggeli? - kérdezte aranyosan.
- Nagyon finom volt. Köszönöm. - köszöntem meg.
- Nincs mit.
- Figyu, hány körül értek haza? Csinálnék vacsit. - mondtam el Neki az ötletem.
- Az nagyon jó lenne. Hát nem is tudom... Olyan 9-10 fele, szerintem.
- Oksi. Akkor addigra csinálom. 
- Köszönöm. Édes vagy. Bocsi, de most mennem kell. Szia.
- Szia. Puszi. - köszöntünk el egymástól.
Elég hosszú beszélgetés volt. Mindegy. Réka úgyis végzett úgyhogy nekem is mennem kellett.




2014. július 12., szombat

FONTOS!

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, de egy ideig nem tudok hozni új részt. Alig van időm, táborba megyek, nyaralok, stb... Remélem megértitek és nem haragszotok!:)
Maximum 2 hétig tart ez a kis szünet.:)
Köszönöm a megértéseteket!
Sziasztok!:)

2014. július 6., vasárnap

13.Rész

Sziasztok!
Itt az új rész. Sajnálom hogy később hoztam, de volt egy piszkozat amit le akartam törölni mert telefonról írtam és nem is lett olyan jó meg stb. és véletlen a majdnem kész részt töröltem le. Hát kb. 10 percig mereven ültem a gép előtt tátott szájjal, hogy hogy lehettem ilyen idióta. Szóval bocsánat még egyszer, de itt is van. Remélem legalább ez jobb lett mint amit letöröltem bár próbáltam valami hasonlót írni. Ha elnyeri a tetszéseteket és hagyjatok nyomot magatok után!;)
Jó olvasást!:)
Petra xxx

Visszatekintés:
Miután körbenéztem úgy döntöttem bemegyek a szobájába. Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem telefonozni. Nem sokára Ő is kész lett. Elmentem fürödni. Fürdés után befeküdtem mellé az ágyba és egymást ölelve aludtunk el.

~ Petra szemszöge ~

Reggel arra keltem, hogy a nap sugarai fényt adnak a szobámba. Mikor oldalra fordultam láttam hogy a Szöszi nincs mellettem. Megnéztem a telefonomon az időt majd nyugtáztam, hogy ideje fölkelni. Azt hittem, hogy Oli a konyhában van de nem találtam ott mikor kimentem. A fürdőben sem volt, de amikor reggelit akartam készíteni magamnak megláttam egy tálcát rajta egy cetlivel, s finom reggelivel.


'Jó reggelt Álomszuszék!:) Holnap 3 koncertünk lesz, szóval behívott a managerünk próbálni. Csináltam neked reggelit. Ha gondolod bejöhetnél próbára miután reggeliztél.:) Oli xx'

Olvastam magamban a kis cetlit majd megreggeliztem. Bementem a fürdőbe fogat mostam, megfésülködtem és tettem fel egy kis sminket. Miután rendbe hoztam a fejemet fölvettem egy időhöz megfelelő ruhát. Mivel nagyon meleg volt egy farmer rövid nacinál és egy lenge fehér felsőnél maradtam amin fekete felirat volt. Aztán eszembe jutott valami. Küldtem egy SMS-t Rékának, hogy be jön e velem a fiúkhoz.  
      

A beszélgetés után elindultam Rékához egy kis kitérővel. Először a kávézó aztán Réka lakása. Kedvenc kávézónk a Starbucks szóval oda mentem. Hamar megvettem a 2 kávét aztán fölsétáltam Rékához. Mivel nem lakik messze ezért nem kocsival jöttem. Főleg hogy a stúdió sincs messze. Jó lesz egy kis séta. Legalább dumálhatunk.
- Siaa! - köszönt egy fogkefével a szájában mikor kinyitotta az ajtót.
- Hali. Látom jókor jöttem.
- A legjobbkor. - ment a fürdőbe és kiöblítette a száját.
- Hoztam kávét. - kiáltottam a konyhába menet és leraktam az asztalra.
- Király. Köszi. - jött elő Réka is a fürdőből - Mindjárt felöltözöm és mehetünk.
- Oké.
Miután a barátnőm átöltözött már indulhattunk is. Út közbe megittuk a kávénkat és fél óra múlva oda is értünk a srácok próbájára. Pont jól esett ez a kis séta. Mikor beléptünk épp az új slágerüket a Sose múló nyarat énekelték. Most hallottam először (vagyis az elejéről lemaradtunk) de nagyon jó lett. Csak a szám végén vettek észre minket mikor megtapsoltuk őket.
- Szia. - nyomtam Oli arcára egy puszit.
- Szia. Akkor megkaptad az üzimet. - mosolygott megvillantva vámpírfogacskáit.
- Igen. - mosolyogtam én is.
- Finom volt a reggeli? - kérdezte derekamat átölelve majd megcsókolt.
- Nagyon. - mondtam két csók között.
- Héhé! Azért le ne nyeljétek egymást. - röhögött Ya Ou Rékával az oldalán.
- Te beszélsz, Feng? - kérdezte Oli.
-Haha.
- Figyeljetek, lányok. - mondta Benny - Még pár számot el kell énekelnünk, de arra gondoltunk, hogy utána elmehetnénk ebédelni. Tudunk egy jó kis helyet, ott találkoznánk Zsófival és Pannival.
- Ez jó ötlet. - mondtam. És legalább a lányokkal is talizunk.
Megvártuk a fiúkat. Még öt számot kellett elénekelniük aztán mehettünk is a bevált helyre. Azt mondták Zsófiék odajönnek és ott találkozunk velük. Gyalog mentünk mivel állítólag közel van. Hát ma ez egy ilyen sétálós nap. 10 perc séta után odaértünk. Az étterem előtt vártak Panniék. Mikor odaértünk köszöntötték barátaikat és minket, s be indultunk.Kellemes hely volt, tényleg. Otthonos kis hely volt és nem is voltak valami sokan. Bár hétköznap délben a legtöbben dolgoznak. Elfoglaltunk egy 8 személyes asztalt majd egy kedves pincér lány hozott étlapot és felvette a rendelést. Nem sokkal később - a többi étteremhez képest - meghozták a rendelést. Finom volt a kaja és jó volt a társaság. Kell ennél több? Szerintem nem. Így lesz tökéletes egy hétköznapi délután. Mikor a fizetésre került a sor ugyan az a pincérlány hozta ki a számlát aki az összes többi ételt/italt, s megszólalt.
- Ismerősek voltatok nekem ti valahonnan - mondta inkább a fiúkra nézve - De nem tudtam honnan. Most viszont rájöttem. Ti vagytok a ByTheWay, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Igen, mi vagyunk. - mondta a barátom.
- Az unokahúgom nagy rajongótok esetleg szabad kérnem neki egy aláírást, ha titeket nem zavar. - kérdezte.
- Persze. - mondta Benny, majd aláírta a papírt amit a lány nyújtott neki. Sorra aláírták mind a négyen és kifizettük a számlát.
Az étterem ajtajánál elköszöntünk egymástól, és szétváltunk mindenki ment a saját barátjával/barátnőjével együtt tölteni a délután hátralevő részét.
- Na, mit csináljunk, Hercegnőm. - kérdezte Oli.
- Hmm... Nem is tudom. Most nincs kedvem különösebben semmihez. Te mit csinálnál? - kérdeztem tanácstalanul.
- Ma már semmi érdekeset. Menjünk haza és pihenjünk. - mondta.
- Tényleg holnap koncertetek lesz.
- Jaja. Ezért ma nálam alszol. - mondta mintha ez olyan egyértelmű lenne. Mert igazából az is volt.
- Hé! Én még bele se egyeztem. - hülyültem.
- Nem baj. Elég ha én beleegyezek. - nevetett. 
- Jól van. De akkor ugorjunk be hozzám pár cuccért.
- Oké. Akkor feléd megyünk.
Egy kis séta után oda is értünk hozzám. Fölmentünk beledobáltam pár cuccot az egyik táskámba és már indultunk is, de most kocsival.
Hamar odaértünk. Az út nyugisan és csendesen telt. Biztos elfáradt a próbán és ki is kell pihennie magát hisz holnap 3 koncertjük is lesz. Én biztos nem bírnék ki 3-szor 1, másfél órát utazással és énekléssel. Főleg nem fáradtan. Nem csodálom hogy pihenni akar.
- Mit csináljunk? - kérdeztem mikor beértünk.
- Nem is tudom... Film?
- Oké. 
- Akkor válaszd ki mit nézzünk. 
- Hmm.... Felhők felett 3 méterrel? Azt annyira szeretem. - mondtam remélve, hogy belemegy.
- Nem lehetne valami mást? - húzta a száját.
- Neem. Légyszii. Naa. - csókoltam meg.
- Jól van. De csak is a Te kedvedért. - csókolt meg Ő is.
- Hurrá. Hozok valami nasit. Popcorn van itthon?
- Ő. Azt hiszem van. Mindjárt megnézem addig indíts el a filmet.
- Oké.
Majd fölállt és a konyha felé vette az irányt. Nem sokára vissza is ért egy tál popcornnal a kezében. Pont akkor indult el a film. 
Egy ideig néztük, ettük a popcornt de nagyjából a film felénél éreztem hogy Olivér engem néz.
- Mi az? - fordítottam felé a fejem.
- Semmi. - mosolygott. 
- Akkor miért nézel? - kérdeztem. Amikor engem néznek mindig azt hiszem hogy van valami az arcomon, hajamban vagy akárhol ezért kicsit idegesít.
- Mert gyönyörű vagy. - mondta. Hát persze. Én és a gyönyörűség...Hát az is két és külön dolog gondoltam magamba. Ha kimondom a Szöszi addig győzköd amíg egy kicsit elhiszem hogytalán szép vagyok.
- Látom nem nagyon tetszik a film. - válaszoltam inkább ezt az előző ötletem helyett.
- Vagy csak találtam jobb elfoglaltságot. - harapott bele szexin az ajkába.
Na ez az amitől azonnal meghalok, így hát megcsókoltam.
Pár perccel később már a hálószobában találtam magunkat és Olivért póló nélkül. Csókcsatánkat a levegő hiánya szakította félbe.
- Olivér én ezt még nem szeretném. - mondtam kissé lihegve miközben átöleltem a nyakánál.
- Megértelek. - mondta kissé csalódottan de láttam rajta hogy megérti.
Igaz, mindennél jobban szeretem Őt, és tudom, hogy Ő is szeret engem, de még túl kevés ideje vagyunk együtt.
- Sajnálom, de még nem állok készen rá. - mondtam lehajtott fejjel.
- Semmi baj. -  nyomott egy puszit fejem búbjára.
Oli visszavette a pólóját és kifelé indultunk. 
Mikor beértünk a nappaliba valaki kopogott.
- Megyek. - kiáltotta a barátom.
- Csá Tesó! - hallottam egy ismerős hangot.
- Sziasztok. Hát ti? Gyertek beljebb. - tessékelte be vendégeinket a Szöszi.
- Csak jöttünk megkérdezni nincs e kedvetek bowlingozni. - monda egy lány hang. Ezt a hangot viszont bárhol felismerném. Réka volt az. Akkor a másik hang tulajdonosa nem lehet más mint Ya Ou. És mint pár másodperc múlva ahogy beléptek a nappaliba.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Hali. - köszönt Réka.
- Szia. - mondta Ya Ou is.
- Na akkor lenne kedvetek ma este bowlingozni? - mosolygott a barátnőm.
-  Én benne vagyok. - nézett rám Oliver.
- Én is. - mondtam.
- Akkor fél óra múlva találkozunk a bowling pályán. 
- Oké.
Köszöntek és már el is mentek. Ez gyors volt. 
- Szerintem én lefürdöm előtte ha nem gond. - mondtam Olinak.
- Persze. Nyugodtan.
Összeszedtem a ruháimat és bementem a fürdőbe. Hamar lezuhanyoztam, felöltöztem és átadtam a fürdőt a barátomnak. Egész hamar kész lettem. Negyed óra. Új rekord. Bár nem vagyok egy nagy 'egy évig készülődő lány' , de azért fél óra szokott kelleni az elkészüléshez. Szóval most büszke voltam magamra.  Öltözékem egy fekete rövid nadrágból állt és egy fehér trikóból valamint egy cipőből. Olivér is nemsoká kész lett úgyhogy indulhattunk. Oli lakásától szerintem egy olyan 10 percre lehetett a bowling pálya de azért megkérdeztem.
- Milyen messze van innen a bowling?
- 5-10 perc lehet. - mondta kedvesen.
Tényleg nem volt sok idő. Mikor odaértünk Ya Ou és Réka már ott vártak.