5.Rész

Halihó^^

Megint jelentkezem a következő résszel. A véleményeknek még mindig nagyon örülök.;) Köszönöm annak aki írt! Jó olvasást! Puszi. Sziasztok! 

Petra xxx

Visszatekintés:

- Oké. Olivér biztos följön majd elmondani mit szóltak vagy ha nem akkor jövök én.

- Rendben. Köszi. Mindent.

- Ugyan már. Semmiség. Szia.

- Szia.

Lementem hát a többiekhez. Mindenki a kanapén ült meglepődve, amin nem csodálkozom én is közéjük ültem...

~ Olivér szemszöge ~

Mindenki helyet foglalt a nappaliban én pedig hozzákezdtem a mondandómhoz. Mindent elmondtam amit tudtam.
- Ezt az egészet azért mondtam el, mert lehet, hogy az a barom tudja hol lakunk. Akár be is kopogtathat vagy nem tudom... A lényeg, hogy jó lenne nem sokszor egyedül hagyni Petrát ugyanis amikor Dáviddal beszéltem telefonon olyat is mondott, hogy úgysem leszek mindig mellette és akkor majd jön ő. Hát ne jöjjön. Nem mellesleg aki ezt megteszi egy lánnyal az megteheti többel is. - szomorkodtam - Ki tudja hány lánnyal tette ezt.
- De valamit kéne tenni. Nem lehetünk egész ittlétünk alatt félelemben. Nem azért jöttünk hanem nyaralni. - mondta teljesen jogosan Ya Ou.
- Hát igen... Lenne még valami - kezdtem, ugyanis nekik még nem meséltem a délutáni találkozóról - Késő délután találkozom vele a téren.
- Egyedül biztos hogy nem. Megyek veled. - vette ki számból a szót Ya Ou barátom.
- Igen, Petra is ezt mondta. Ezért is szerettelek volna megkérni, hogy gyere velem, de megelőztél.
- Jó, oké, azt értem, hogy elmentek és találkoztok vele. De mi lesz utána? Vagy miért találkoztok vele? Szia Oli vagyok. Heló én meg Dávid. Örülök hogy megismertelek. Szia? Csak én vagyok ilyen sötét hogy nem értem? - kérdezte Panni.
- Először is megtudakoljuk mit kar Petrától, vagy tőlünk. Aztán megpróbáljuk lekoptatni végül ha más megoldás nincs, kicsit móresre tanítjuk. Ennyit igazán megérdemel. És ha minden jól megy akkor békén hagy. - fejtettem ki a tervemet.
- Ó. Értem. Vigyázzatok magatokra! - figyelmeztetett Panni.
- Igyekszünk. De nekünk nemsoká indulnunk kell.
- Jaja. - csatlakozott Ya Ou, majd Rékára nézett - Addig szórakoztassátok Petrát, hogy ne szomorkodjon.
- Rendben. De csak akkor engedlek el ha megígéred, hogy vigyázol magadra!
- Ígérem.
Megpuszilta Rékát és indulhattunk. 
Az út csendesen telt. Sokat gondolkoztam... Azon elmélkedtem, vajon miért érint ilyen rosszul az, hogy Petrának a volt barátja mit művelt? És, hogy miért akarom minden áron megvédeni Őt? Lehet, szerelmes vagyok? Ezek a kérdések cikáztak a gondolataimban, mikor megérkeztünk a térre. Akkor jutott eszembe. Nem is tudom kit keresünk. Csak annyit tudok a srácról, hogy Dávidnak hívják. Se a vezeték nevét, se azt hogyan néz ki... Semmit. Össze-vissza nézelődtem azon gondolkodva vajon ki lehet az a bizonyos Dávid. Egy srác közeledett felénk.
- Helló. Köszönt. Te vagy az a bizonyos Olivér? - kérdezte.
- Igen, én. Akkor te pedig biztosan Dávid.
- Személyesen. És ő ki? - mutatott a félig kínai barátomra - Már testőr is kell? - röhögött.
- Képzeld ő nem testőr hanem a haverom.
- Várjál csak... Ismerősek vagytok ti nekem. Nem ti vagytok annak a nyálas bájdövéjnek vagy minek a tagjai?
- Teljes életnagyságban. És ha még egyszer rossz szót mondasz a bandámra...
- Olivér. Ezt nem kéne! - szakított félbe Ya Ou.
- Amúgy TE vagy Petra új pasija? - röhögött.
- Nem, nem vagyok a barátja.
- Már megijedtem, hogy amíg távol voltam ennyit romlott az ízlése. Vagy esetleg a testőröd az új "szerelme" Petrának? - gúnyolódott.
- Először is a nevem Ya Ou és nem vagyok Olivér testőre. Másodszor pedig nem. Van barátnőm.
- Értem. És mégis minek vagytok itt?
- Azért, hogy szállj le Petráról! - mondtam már kissé dühösen.
- Ohh, milyen aranyos. Azt hiszi ha rám küld egy nyálas fiúbandát megijedek?
- Nem Ő küldött. De miért is hívtad föl?
- Mert találkozni akartam vele?!
- Na nem mondd! Magamtól ki sem találtam volna.
- Azt mindjárt gondoltam. - kötözködött állandóan.
- Mindegy! A lényeg, hogy most figyelj mert csak egyszer mondom el: HAGYD ŐT BÉKÉN!! Megértetted? Vagy azzal a parányi agyaddal nehezedre esik fölfogni?
- Játszod itt a hőst, viszont lesz olyan amikor már nem leszel vele. Akkor majd ott leszek én. Ezt jól jegyezd meg. - mondta, majd hátat fordított és elment.
- Nem hiszem el, hogy lehet ekkora szemét!
- Oli. Nyugodj le! A lényeg, hogy amíg itt vagyunk nem fog senkit se bántani. Utána pedig kitalálunk valamit. - mondta Ya Ou - Viszont kérdezhetek valamit?
- Mondd.
- Miért érdekel ennyire, hogy mi van Petrával?
- Pont annyira érdekel mint bárki mást. - próbáltam meggyőzni Ya Out nem sok sikerrel. Még senkinek nem mondtam el, mit érzek Petra iránt. Lehet, azért mert még én sem tudom pontosan.
- Ugyan már. Ezt mindketten tudjuk, hogy nem igaz. Nekem és a srácoknak bármit elmondhatsz remélem tudod.
- Tudom.
- Na? Mondd el. Tetszik?
- Igazából még én sem tudom...Olyan fura. Nem szeretném, ha bármi baja esne. Főleg miután elmondta ezt a Dávidos történetet. Nem tudom mit érzek. Vagyis, de. Szeretem. - mondtam ki kicsit halkabban az utolsó szót.
- Nyugi Tesó. Nem mondom el senkinek ha nem akarod. Viszont meg kéne mondanod Neki.
- Nem is tudom... Még nincs itt az ideje.
- Ha te mondod.
- Szerintem menjünk haza.
- Oké.
Gyorsan hazaértünk. Én azonnal fölindultam Petra szobájába. Kopogtam.
- Gyere! - hallottam bentről.
- Heló! - lépem be.
Petra az ágyán ült és valamit rajzolt.
- Szia. Na mi volt? - kérdezte. Maga mellé tette a rajzot, majd megütögette az ágyat, hogy üljek le.
- Azon kívül hogy bunkó volt semmi érdekes. Nem fog bántani amíg itt vagy. Azt mondta, hogy úgysem lehetek örökké melletted szóval lehet majd otthon fog megkeresni. - húztam el a számat - De kitalálunk addig valamit.
- Köszi, hogy elmentetek. Tényleg sokat jelent viszont abban igaza van, örökké nem lehetsz/lehettek mellettem és egyszer úgyis megtalál. - szomorodott el.
- Hé! - simogattam meg a vállát - Amikor csak tudok melletted leszek! Amúgy mit rajzoltál amikor bejöttem? - váltottam témát.
- Hát, igazából nem nagy dolog. Csak ezt. - mutatott a rajzra.
- De jó! Nem is tudtam, hogy ilyen ügyesen rajzolsz.
- Köszi, de ez nem olyan nagy szám. Otthon vannak a jobb rajzaim. Majd egyszer megmutatom.
- Ó! Ezt vehetem egy meghívásnak, Hölgyem? - vigyorogtam.
- Ez csak természetes, Uram! - mosolygott most már Ő is.
Örülök, hogy végre mosolygott. Főleg, hogy miattam.
- Na szerintem én megyek. Eszem valamit. Már nagyon éhes vagyok!
- Mikor nem vagy az? - kérdezett vissza azonnal.
- Öööö...Asszem' olyan nincs.
- Én is lemegyek veled. Tudod mit ennék most?
- Na mit?
- Csokis sütit. Ha van hozzávaló itthon azt hiszem sütök.
- Én meg segítek. - mosolyogtam.
- Benne vagyok.
Hát azt hiszem egy elég jó kis délutánnak nézünk elébe. Lementünk a konyhába. Senki nem volt ott. Csak Réka és Ya Ou tévézett a nappaliba. A többiek pedig eltűntek.
Nagyon jó volt ez a kis sütögetés. Igaz egy kicsit majd össze kell takarítanunk, mert öhm.."kicsit" megdobáltuk egymást a liszttel, de jó volt. Szegény Petra haja csupa liszt lett. Meg a ruhánk is. Amíg elment lezuhanyozni én elkezdtem összetakarítani. Vagyis akartam, csakhogy nem találtam a söprűt.
- Hé, Ya Ou! Merre van a söprű? - kérdeztem a nappaliba lépve félig kínai barátomat.
- A helyén?! De te meg hogy nézel ki? - röhögött.
- Ja... Sütöttünk egy kis csokis sütit Petrával.
- Áá! Értem már. Szóval sütöttetek.
- Igen, sütöttünk. Semmi más. Ne gondolj rosszra, Feng!
- Ó, eszem ágában sincs.
- Na, megyek megkeresem azt a söprűt.
Meg is találtam. Tényleg a helyén volt... Nem is értem miért nem ott kerestem először... Gyorsan összesöpörtem, letöröltem a pultot és kész is volt. Mire Petra végzett minden a helyén volt. Viszont nekem is le kellett fürödni úgyhogy indultam is.

~ Petra szemszöge ~


Mikor Dávid fölhívott nagyon megijedtem. Találkozni akart velem, de szerencsére Olinak és Ya Ou-nak köszönhetően nem kellett elmennem. Ők mentek helyettem s megpróbálják rábeszélni, hogy hagyjon engem békén. Remélem sikerül. Miután elmentek a srácok Réka még egyszer följött a szobámba.
- Szió. - köszönt.
- Hali.
- Figyu! Bármilyen hülyeségnek is tartod átgondoltam. Oli tényleg érez irántad valami szerintem.
- Nem hiszem. - húztam el a szám.
- Mi az? Az a baj, hogy lehet nem érez irántad semmit? Várjunk csak. Tetszik neked!
- Csss...Lehet, hogy megkedveltem. De most nézz csak rá. Kedves, jó fej, vicces és meg akar védeni. 
- Belezúgtál! Tudtam! - mosolygott.
- De ne mondd el senkinek. Jó?
- Oké. De még az is lehet hogy összejönnétek.
- Hát... Nem is tudom.
- Hé! Gondold át! Itt vagyunk élő példa én és Ya Ou. Sose gondoltam, hogy összejövünk. Mégis itt van.
- Hmm... Majd meglátom el-e mondom Neki.
- Okés de most megyek gyorsan bevásárolni. Puszi.
- Szió.
Miután kiment elgondolkodtam. Rengeteg kérdés járt a fejemben. Vajon elmondjam Neki? Ő is szeret? Tényleg szeretem? Vajon miért akar ennyire megvédeni? Egyikre sem tudtam a választ. Inkább elkezdtem rajzolgatni. Imádok rajzolni és már sokan meg is dicsérték, milyen ügyes vagyok. Ha ideges, szomorú vagy akár boldog vagyok ezeket mind ki tudom fejezni rajzban. Valaki naplót írni imád, abban bontakozik ki, írja le az érzéseit én pedig rajzban. Épp a művemen dolgoztam amikor kopogott valaki. A Szöszi volt az. Elmesélte mi volt a találkozón, majd sütit sütöttünk és megígértem neki, hogy egyszer eljöhet hozzám és megmutatom a rajzaimat. A süti sütésnek "kicsit" lisztes vége lett úgyhogy elmentem fürödni. Fürdés után pedig tévéztem Pannival. Mivel már 8 óra volt gondoltam rendelhetnénk pizzát majd megint elmehetnénk sétálni. Legutóbb is olyan jó volt. Megrendeltük a pizzát majd fél óra múlva meg is érkezett:
- Itt a kaja! - kiabáltam. Mindenki azonnal a konyhába termett.

4.Rész

Hahó!:3

Húsvét alkalmából itt egy újabb rész. Kellemes húsvétot Minden kedves olvasónak!:) Valamire viszont meg szeretnélek kérni Titeket: Írnátok kommenteket? Kíváncsi vagyok milyen a blog. Jöhet hideg-meleg, javaslat. Bármi. Hogy várjátok-e a következő részt, vagy hagyjam abba? A több mint 500 látogatónak nagyon köszönöm, de egy kis véleményírás tényleg jól esne!:) Előre is köszönöm. Jó olvasást! Puszi. 

Sziasztok.

Visszatekintés:

Fogalmam sincs, de valamiért azt érzem hogy neki bármit elmondhatok ezért még az is megfordult a fejemben hogy elmondom neki a Dávidos sztorit...Még gondolkozom rajta. Összeszedtük a holmijainkat és hazaindultunk.

Itthon én is írtam Rékának SMSt:

Szia. Amint hazaértek szólj! Muszáj beszélnünk. Dávidról lenne szó...

Nem sokkal később válaszolt is:

Szia. Siessek haza? Mi történt? Ha kell most indulok!

Nem, ne gyere haza ezért... Olivér itt van... Ha hazajöttél elmondom. De miattam nem kell sietni tényleg.

Remélem nem jön csak ezért haza. Nem szeretném elrontani mindenki kedvét. Elég ha én idegeskedek.

- Mi a baj? - kérdezte Oli.

- Hát...hosszú és...nem nagyon beszéltem róla még senkinek...Vagyis inkább úgy mondom hogy csak Réka tud róla.

- Figyelj, lehet hogy nemrég ismerjük egymást, de bízhatsz bennem. Ha szeretnéd elmondhatod.

- Köszönöm. Hát...nem is tudom hol kezdjem. Ez az egész akkor kezdődött amikor még a volt barátommal, Dáviddal jártam. Egy ideig elég jól elvoltunk, de aztán kezdett egyre féltékenyebb lenni. Egy fiúbarátommal sem találkozhattam. E miatt szakítani akartam vele, de amikor közöltem vele megütött. Azt mondta ha bárkinek beszélni merek erről nagy baj lesz. Ezért tovább viseltem. Reméltem, hogy felhagy a féltékenykedéssel, de nem így lett. Egy este elmentünk bulizni. Nagyon sokat ivott. Haza akartam menni. Ő is jött velem és bevitt egy sikátorba. Meg akart erőszakolni, de egy férfi megmentett. Kérdezte hogy hívjuk a rendőrséget. Mondtam hogy nem. Lehet, hogy másnap elmegyek, de most nem. Mikor el akartam menni akkor Dávid mondta, hogy ha nem megyek el akkor ő kiköltözik Amerikába és békén hagy. Viszont ha elmegyek, akkor amint kiszabadul nagy bajok lesznek. Természetesen hagytam, hogy Amerikába menjen. Megváltoztattam a címem, telefonszámom és minden elérhetőségemet amin csak tudna zaklatni. Erről az egészről csak Réka tud és most már Te. - a végére már potyogtak a könnyeim, de folytattam - most viszont SMSt küldött. Az állt benne tudja, hogy Balatonon vagyok. Ő is itt van és találkozni akar. Fogalmam sincs honnan tudja a telefonszámom. Viszont ha azt tudja akkor lehet, hogy azt is, hogy hol lakom.

A végére már a Szöszi csak dermedten bámult. Nagyon meglepődött. Szerintem azt se tudta mit mondjon. Mondjuk én már annak is örültem, hogy meghallgatott.

- Azta. Hát ezen nem kicsit lepődtem meg. Bármi gond van, tényleg nyugodtan szólj. És ha ez a barom találkozni akar veled elkísérlek. Nem hagyom hogy még egyszer bántson.
- Kö... - kezdtem megköszönni hiszen nagyon hálás voltam Neki amiért nem csak meghallgatott, hanem segíteni is szeretne, de félbeszakított.
- Ne köszönd meg. Elég borzalmat éltél át. Nem szabad még egyszer megtörténnie.
Megöleltem. Azt hiszem vele kerültem legközelebb egymáshoz mióta itt vagyunk. Úgy érzem igazi barátra találtam.

~ Olivér szemszöge ~

El sem hiszem, hogy Petrával ilyen dolgok történtek. Ez szörnyű. Miután megnyugtattam, hogy rám bármikor számíthat és nem hagyom hogy baja legyen szorosan megölelt. Az ölelésünket a telefon csörgése zavarta meg. Nem tudom ki hívhatta, de láttam rajta, hogy kicsit hezitál fölvegye-e. Végül fölvette:
- Haló. - szólt bele. Azt nem hallottam ki vagy mit mond csupán annyira jöttem rá hogy férfi hang beszél. Petra szemébe könnyek gyűltek. Gondoltam Dávid hívja de azért halkan megkérdeztem.
- Ki az? - suttogtam.
- D..Dávid. - mondta szipogva.
Alig gondolkodtam. Kikaptam a kezéből a telefont és beleszóltam. 
- Haló.
- Na mi van? Petrácska szerzett egy testőrt.
- Ide figyelj baromarc! Ha még egyetlen egyszer bántani mered velem gyűlik meg a bajod.
- Jujj de félek. Mégis ki vagy te? Valami testőr?
- Semmi közöd ahhoz, hogy ki vagyok én. Én tudom ki vagy te és velem gyűlik meg a bajod ha egy újjal is még egyszer  bántani mered Petrát. Megértetted?
- Úgysem leszel örökké mellette. És én majd akkor megtalálom.
- Mekkora barom vagy! Lányokat bántasz de velem nem mersz szembe szállni.
- Chh. Ha annyira nagy a szád gyere ma délután a térre.Majd ott meglátjuk ki nem mer kivel szembeszállni.
- Rendben. - lecsaptam a telefont.
Petra az ágyon ült és zokogott. Megöleltem.
- Nincs semmi baj.
- Mit mondott?
- Ma délután lerendezem. Viszont el kéne mondani a többieknek is. És nem szabad egyedül maradnod, mert bántani fog.
- Nem is tudom... Nem szívesen beszélek erről.
- Ha szeretnéd akkor majd én elmondom.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Rendben.
- Ma délután a téren találkozok vele. - mondtam el.
- Megyek veled. - mondta nyugodtan, de határozottan.
- Dehogy jössz. - tiltakoztam azonnal. Még csak az kéne hogy az a barom csináljon vele valamit.
- De.
- Nem. - zártam le.
- Akkor legalább Ya ou vagy valaki menjen. Kérlek. Nem akarom hogy miattam bajod essen.
- Nem fog. De ha ragaszkodsz hozzá Ya Out megkérhetem hogy jöjjön el.
- Az jó lenne.
- Oké.
Ajtócsukódást hallottam.
- Úgy tűnik hazaértek. - mondtam.
- Én most itt maradok inkább.
- Jó. Lemegyek és elmondom nekik mi történt.
- Oké.
Lementem. Azonnal kérdezték hogy valami baj van-e, mert olyan gyorsan eltűntünk. Mondtam nekik, hogy miután lepakoltak jöjjenek be a nappaliba. Ott várom őket.
- Én inkább fölmegyek Petrához. - mondta Réka - a szobájában van?
- Igen.
- Neked elmondta?
Csak bólintottam.

~ Réka szemszöge ~

Nagyon megijedtem amikor Petrától olyan SMSt kaptam, hogy beszélnünk kell...Dávidról lenne szó. Azonnal haza akartam sietni, de írta hogy inkább érezzem jól magam. Féltem, egyedül van de megnyugtatott, hogy Oli ott van. Lehet hogy el fogja mondani neki mi történt? Pedig erről senkinek nem beszélt csak nekem. Csodálkoztam. Amint hazaértünk Olivér fogadott minket. Természetesen senkinek nem mondtam el a Dávidos sztorit ezért mindenki kíváncsi volt. Tényleg fura volt amikor Olivér és Petra hirtelen eltűnt. mindenki a nappaliba indult, hogy a Szőkeség elmondja mi történt. Remélem Petrával megbeszélte, hogy elmondja. Én inkább fölmentem és a legjobb barátnőmet kérdeztem a történtekről. Odaálltam a szobaajtaja elé és bekopogtam.
- Gyere! - hallottam bentről.
- Szia! - köszöntem - Mi történt?
- Szia. A parton Dávid egy ismeretlen számról küldött üzenetet, hogy tudja hol vagyok és ő is itt van a Balatonon. Nagyon megijedtem és hazajöttem. Velem jött Olivér is. - mesélte.
- Elmondtad neki mi történt.
- Igen.
- Mit mondott?
- Azt hogy megvéd és nem hagyja hogy még egyszer bántson.
- Wow. Tuti érez irántad valamit.
- Ja. Barátságot.
- Persze. És mi volt még? Ennyi?
- Nem... Dávid fölhívott, de Oli kivette a kezemből a telefont és beszélt vele. Ma délután találkoznak a téren.
- Azt ugye tudod hogy Rómeó éppen most mondja el mindenkinek mi történt.
- Igen - hagyta figyelmen kívül ahogy megszólítottam Olit - Megbeszéltük. El akartam menni vele délután, de nem engedte viszont mondtam hogy ne egyedül menjen. Valaki kísérje el. Ezért megkéri Ya Out.
- Értem. Tényleg nem akarja, hogy bajod essen. - mosolyogtam kedvesen Petrára.
- Hát nem.
- De azt remélem tudod, hogy mostantól nem nagyon lehetsz egyedül. Tudjuk mindketten milyen Dávid. Megtalál. Lehet azt is tudja már hol laksz.
- Lehet. Viszont azt nem értem honnan tudja. Telefonszámom, címem, mindenem megváltoztattam amit csak lehetett.
- Biztos nyomozott utánad akár csak annak idején - emlékeztem vissza arra amikor együtt voltak. Még szegény Petra telefonját is lefigyelte.
- Nem akarom, hogy megint az legyen ami régen. - kezdett el sírni.
- Figyelj. Mi itt vagyunk. Nekünk bármit elmondhatsz. Segíteni fogunk. - mondtam.
Teljesen világos volt számomra, hogy a legjobb barátnőmnek segíteni fogok amikor baj van. Ő is segítene nekem. Egyszer már túléltük, hogy Dávid zaklatta Petrát. Másodjára nem fogjuk hagyni még azt sem, hogy a közelébe férkőzzön! Nem szeretném megint olyan szomorúnak látni. Végre elfelejtette azt a szemetet erre újra előkerül. Most legszívesebben megfojtanám Dávidot egy kanál vízbe!
Annak nagyon örülök, hogy Petra rájött, egyedül sose fog elbánni vele és elmondta a történetet Olivérnek. Az pedig ahogy Oli fogadta. Még megköszönöm neki. Fogalmam sincs miképpen vette rá, hogy elmondják a többieknek Dávidot, viszont nagyon jó ötlet volt. Én akármeddig könyörögtem Petrának, mondja el másnak is, segíteni fog. Mindig az volt a válasza: Nem! Jó hatással van Olivér Petrára. És még hogy csak barátok... Nem tudom  kit akarnak átverni, de engem biztosan nem. Maximum magukat. Össze fognak jönni. Nekem elhihetik. Össze kell jönniük. Egymáshoz illenek. Nagyon is.
- Lemegyek megnézem a többieket. Meghallgatom miről beszélnek. Jössz te is?
- Nem, most nem.
- Oké. Olivér biztos följön majd elmondani mit szóltak vagy ha nem akkor jövök én.
- Rendben. Köszi. Mindent.
- Ugyan már. Semmiség. Szia.
- Szia.
Lementem hát a többiekhez. Mindenki a kanapén ült meglepődve, amin nem csodálkozom én is közéjük ültem...

3.Rész

Sziasztok!:) 

"Kicsit" késve de itt a 3. rész. Jó olvasást! Remélem Olivér és a kacsintása kárpótol Titeket!;)  És ne felejtsétek, Mosolynap van!:) Mosolyogjatok sokat! Boldog mosolynapot!:)

Sziasztok!

Visszatekintés:

- Gyere! - kiáltottam.

- Szió. - köszönt Réka.

- Mindent el kell mondanod. Részletről részletre!

- Oké...szóval minden tegnap este kezdődött...

- Ugye elhívott randira, ami egyébként nagyon jól sikerült. Sokat nevettünk, vett nekem fagyit és amikor hazaértünk megpusziltam. A gömbkilátónál pedig amikor fönt voltatok elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy nagyon tetszem neki, mert szimpatikus vagyok, kedves, jó fej és gyönyörű. Én pedig elmondtam neki, hogy nekem is nagyon tetszik és aztán csak úgy...minden történt magától. Közel hajolt, megvárta mit reagálok aztán mivel én is közelebb hajoltam megcsókolt. Én pedig vissza és...olyan jó volt.
- Juj... Éreztem hogy össze fogtok jönni. Olyan aranyosak vagytok együtt.
- Köszi. De én megyek. Mindent elmeséltem, de úgy tudom a srácok azt tervezték, hogy elmegyünk sétálni. Mondták hogy szóljak neked is. Készülődj! 1 óra múlva indulunk.
- Oké.
Miután Réka kiment a szobából úgy döntöttem inkább lefürdök. Most nem énekeltem inkább nehogy más is meghallja. Elég nekem hogy Oli tudja. Fürdés után nagy nehezen kiválasztottam, hogy miben megyek. Egy vékony, narancssárga hosszúnadrágot választottam egy fekete peace-s félvállas pólóval. A lábamra a fekete conversemet vettem. A hajamat begöndörítettem, egy kis smink és kész is voltam. Elraktam a telefonom és a pénztárcám majd lementem. Lent Ya Ou és Réka csókolózott. Gondoltam jelzek hogy nincsenek egyedül.
- Khmmm....
- Ó.. Szia Petra Kész is vagy? - kérdezte Ya Ou.
- Igen. - mosolyogtam.
Nem sokára előkerültek Bencéék és Szikiék is akiket Oli követett. Az utóbbinak a kezében a telefon, azt nyomkodta. Csodálkozom hogy nem esett le a lépcsőn. Mire leért zsebre vágta a telefont. 
- Szóval most mindenki jól elvan a barátjával/barátnőjével mi pedig egyedül maradtunk.?! - mosolygott rám megvillantva a vámpírfogait. Olyan cuki amikor így mosolyog.
- Úgy tűnik. - mondtam én is mosolyogva.
Nagyon jó volt. Sétálgattunk, beszélgettünk, viccelődtünk. Jól éreztük magunkat.
- Vegyünk fagyit! - kiáltott fel Panni.
- Veszek neked! - puszilta meg Benny. 
- Én is kérek! - mondta Réka.
A végére már mindenki akart fagyit venni. A srácok jó fejek voltak és vettek a lányoknak. Én kinder buenósat akartam venni.
- Heló! Egy kinder buenós fagyit szeretnék kérni, tölcsérben.
- Én pedig egy csokisat. - mondta Oli.
- Köszi. - vettem el tőle a fagyit. - Köszi, hogy kifizetted. Nem kellett volna. 
- Ugyan már mindenkit meghívtak ne maradj ki te sem. - kacsintott a Szőkeség.
- Végül is ha már egyszer tripla randiba csöppentünk...
A séta hátralévő része nagyon jól sikerült, de tizenegy óra körül hazafele vettük az irányt. A hosszú séta alatt nagyon elfáradtam így amint hazaértünk a szobámba mentem. Átöltöztem és felfogtam egy kontyba a hajam mikor valaki kopogott.
- Szia - lépett be Oli.
- Heló.
- Csak azt akartam mondani, hogy nagyon jól éreztem magam a sétán és hogy...
- Szia..sztok... Bocsi ha valamit megzavartam, de csináltunk szendvicseket, mert még Ya Ou és Sziki éhes volt és azt akartam kérdezni ti is kértek-e.
- Réka máskor azért kopogj. Amúgy én nem kérek, ,köszi.
- Én kérek! Mindjárt megyek.
- Azt mindjárt gondoltam - nevetett Réka - akkor én megyek. Heló.
- Szia. Na mit szerettél volna? - mosolyogtam kedvesen Olira.
- Ja, semmit. Csak hogy jó volt a séta. De én megyek akkor kajálni. Szia. Jó éjt!
- Okés. Hali. Neked is.

~ Olivér szemszöge ~

Ma mind a nyolcan elmentünk este sétálni, kicsit körül nézni. Jöttek a srácok, a barátnőik és Petra is. Nagyon jól szórakoztunk egész este. Vettem Petrának fagyit, mert minden lány kapott a barátjától nehogy már kimaradjon. Biztos rosszul esett volna neki. Amint hazaértünk fölsietett a szobájába. Gondolom fáradt volt. Kicsit később gondoltam bemegyek hozzá, de előtte össze akartam szedni a gondolataimat. El szerettem volna mondani, hogy többet érzek iránta mint barátságot, és napról napra egyre jobban megszeretem. Kíváncsi voltam mit érez irántam. Ezt még senki sem tudja, hogy szeretem Őt. Még a srácoknak sem mondtam el. Végre elég bátor lettem ahhoz hogy elmondjam neki úgyhogy be is kopogtattam hozzá.

- Szia - köszöntem.

- Heló.

- Csak azt akartam mondani, hogy nagyon jól éreztem magam a sétán és hogy... - mondtam de a mondat közepén benyitott Réka. Csak azt akarta, hogy kérünk-e még egyszer vacsit de nekem ez épp elég volt és már nem is akartam elmondani Petrának. Még túl korán lenne. Azt sem tudom van-e barátja. Erről még nem nagyon beszélt. Inkább majd ha egyszer kettesben leszek vele és meggyőződöm arról, hogy nincs senkije és esetleg lenne Nála esélyem akkor majd elmondom. De ez nem most van. Még nincs itt az ideje. Úgy gondoltam inkább megyek vacsizni ez jó indok különben faggatna. Miután vacsoráztunk elmentem aludni.

Reggel vagyis inkább délelőtt 10 órakor keltem fel. Kimentem az erkélyre ahol jobbra pillantva megláttam Őt amint laptopozik egy bögre kávával a kezében. Pizsamában volt. Haja fél oldalt lazán befonva. Gyönyörű volt. 10 tonna smink és drága ruhák nélkül is.

- Jó reggelt álomszuszék! - köszöntött mosolyogva amint meglátott.

- Jó reggelt! Te már rég fönt vagy?

- Csak 1 órája.

- Értem. Többiek? Mikor megyünk a partra? Megbeszéltétek már?

- Nem tudom, úgy fél órája még reggeliztek. Még nem beszéltük meg. Megvártuk hogy felkelj.

- Ja, okés. Én is lemegyek valami élelemért.

- Oksi. Akkor viszont megyek én is és megbeszélhetjük a programot.

- Lent találkozunk.

Fölkaptam magamra valami viselhető ruhát és lementem, mert már nagyon éhes voltam, ami nem csoda hisz egész éjszaka nem is ettem.

- Jó reggelt! - köszöntem.

Még mindenki ott volt a konyhába.

- Szia! - köszöntek.

Nemsokára megérkezett Petra is.

- Mára nagyjából azt terveztük hogy lemegyünk a Balcsira. - mondta Ya Ou - és mivel szerintem úgysincs semmi kaja itthon ezért ehetnénk ott valamit. Mondjuk rendelünk pizzát vagy ilyesmi.

- Ez jó ötlet. Szerintem akkor induljunk olyan 1 óra múlva addig mindenki elkészül. - vetette fel az ötletet Barbi.

- Akkor go készülődni. - indult Réka.

Ami engem illet én hamar kész lettem és nemsokára már ott is voltunk a parton. Nem voltak nagyon sokan.

- Oli tényleg nem jössz fürdeni? Mindenki jön. - kérdezte Ya Ou.

- Nem, majd később. Inkább elmegyek valami kajáért. Éhes lettem.

- Oké. Akkor majd találkozunk heló.

- Heló.

Kerestem a közelben valami büfét és vettem egy kürtös kalácsot. Utána még egy kicsit sétálgattam. Elkapott pár rajongó és képeket és autogramot kértek, amit szívesen adtam nekik. Mikor visszamentem a törölközőkhöz Petrát találtam ott.

- Hát te? - kérdeztem.

- Hát én itt vagyok. A többiek mindenki kettesben elment sétálni, fagyizni ilyesmi én pedig egyedül maradtam.

- Ó, értem. Üdv a klubban.

- Az ott nálad kürtöskalács?? Kaphatok?

- Persze tessék. - adtam neki oda.

- Köszi.

-Szívesen.

Petra telefonozott így én is elővettem a telefonomat és fölnéztem facebookra. Rengeteg üzenet és értesítés. Megnéztem a közös oldalon mi történt és inkább kiléptem. Petrának egyszer csak rezgett a telefonja. Nézte a képernyőt. Elejtette a telefont, és a tenyerébe temette az arcát...

~ Petra szemszöge ~

Ma lementünk A Balatonra. Fürödtünk, de Oli nem jött velünk. Mikor visszamentünk a törölközőkhöz Zsófiék, Panniék és Rékáék is elmentek fagyizni meg sétálni kettesben a barátjukkal. Én nem akartam senkinél zavarni úgyhogy ott maradtam. Nemsokára előkerült a Szöszi is. Valahonnan szerzett kürtös kalácsot amit imádok szóval kértem tőle egy kicsit, majd facebookoztam. Beszéltem pár barátnőmmel és egyszer csak kaptam egy SMS-t ismeretlen számtól.

Szia Cica. Hallom a Balatonon vagy. Képzeld én is.;) Összefuthatnánk valamikor nem gondolod? Úgyis rég láttalak...Mikor is? Ja igen, fél éve. Na puszi. A te szerelmed Dávid.

Nagyon megijedtem. Azonnal elejtettem a telefonomat. Dávid a volt barátom... Azért szakítottunk mert vert és meg is akart erőszakolni, de szerencsére nem sikerült neki. Erről még nem beszéltem senkinek csak Rékának. Vajon honnan tudja hogy a Balatonon vagyok?? Nyomoz utánam? És a számomat honnan tudja? Mikor szakítottunk elköltöztem és megváltoztattam a telefonszámomat is. Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben Olivér szólt hozzám:

- Petra. Valami gond van?

- Igen... vagyis nem. Tudod mit én inkább most hazamegyek. Szólnál Rékának ha hazajöttök, hogy jöjjön fel a szobámba? Fontos lenne.

- Várj! Mondd el mi a baj. Lehet, hogy tudok segíteni.

- Sajnos nem tudsz...De azért köszönöm.

- Jó. Akkor megyek veled.

- Nyugodtan maradj csak itt. Érezd jól magad. Biztos a többiek is mindjárt visszajönnek.

- Mondom, hazamegyek veled.

- Nem akarom hogy miattam neked is rossz kedved legyen.

- Ne legyen neked se rossz kedved!

- Ez sajnos nem ilyen egyszerű.

- De ha elmondanád lehet hogy tudnék segíteni.

- Jó, lehet, hogy elmondom. De biztos hogy nem itt.

- Akkor menjünk haza. Küldök egy SMS-t Ya Ou-nak hogy hazamentünk.

- Oké.

Nagyon kedves Olivértől, hogy segíteni akar, de nem tud. Fogalmam sincs, de valamiért azt érzem hogy neki bármit elmondhatok ezért még az is megfordult a fejemben hogy elmondom neki a Dávidos sztorit...Még gondolkozom rajta. Összeszedtük a holmijainkat és hazaindultunk.

Sziasztok

Sziasztok!:)
Ez nem egy új rész csak annyit szeretnék írni hogy jó ideig nem voltam mint láthattátok. Sajnos sok tanulni valóm volt és nem volt időm. Nagyon igyekszem és ha minden jól megy akkor ma vagy holnap (inkább holnap) hozom a 3. részt!:) Szép estét! Sziasztok:3