2014. augusztus 28., csütörtök

17.Rész

Sziasztok!:)
Meghoztam a részt. Bocsánat, hogy késtem, de közbe jött pár dolog. Viszont, ha minden jól megy akkor holnap már kész lesz az 5SOS blogom is és fent lesz a Prológus.:) Amint fent lesz legalább a Prológus a chatbe kirakom a blogot és akit érdekel ott megtalálja.:) Remélem tetszeni fog ez a rész (illetve az új blog is ;) ).
Jó olvasást!
Petra xxx 

Visszatekintés:
Azt mondták, most jöttek a managertől és megmondták neki, hogy Oli most egy pár napig nem tud koncertezni. Szerencsére ma amúgy sem lett volna koncert, csak holnap lesz és Oli bármennyire is szeretne menni, nem fog. Pihennie kell.

*Másnap*

- Jó reggelt Álomszuszék! - keltegettem a Szöszit - Már 10 óra van. Ideje felkelni.
- Naa. Még 10 percet. Légyszi!
- Hoztam reggelit. - Ó, igen. A varázsszó: reggeli. Amire mindjárt kiugrik az ágyból.
Miután megreggeliztünk én elmentem otthonról, mert megbeszéltük Rékával, hogy találkozunk. Először nem nagyon akartam menni, mivel azt terveztem otthon maradok Olival, de elküldött mondván menj, érezd jól magad. 
Rékánál találkoztunk. Úgy döntöttünk csajos napot tartunk. Először elmentünk egyet kávézni a Starbucksba és beszélgettünk. Sok mindenről szó volt és valahogy szóba került a banda is.
- Sajnos most elég sokat veszekszenek a fiúk. - húzta el a száját Réka.
- Mi? Hogy-hogy sokat veszekszenek? Hisz mindig olyan jól elvannak. Oli nekem nem is említett ilyet.
- Hát igazából annyi az egész hogy Oli ki akar menni külföldre szerencsét próbálni, zenélni, de a többiek pedig inkább itthon maradnának.
- Nekem ilyet nem is mondott a Szöszi. - csodálkoztam - Csak annyit tudok, hogy ki akar menni külföldre, de nem gondoltam, hogy ilyen komoly. Vajon miért nem mondta el?
- Én is csak azért tudom mert rosszkor voltam rossz helyen és hallottam, hogy veszekednek. Azán Ya Ou elmondta mi történt. De állítása szerint azért nem szóltak még, mert nem akartak belekeverni.
- Jó, de azért elmondhatták volna...
- Én is ezt mondtam. Mindegy... Ha hazamentünk kifaggatom Olit mi is ez az egész.
- Oké. Utána hívj fel mit mondott.
- Oksi. Na,szerintem fizessünk.
- Hagyd csak majd fizetem.
- Dehogy! Majd én.
- Nem, nem.
- Jó, oké. Meggyőztél. Majd én veszem a fagyit.
- Na? Mit csináljunk?
- Szerintem menjünk haza filmezni.
- Jó ötlet.
Így hát vissza mentünk Rékához filmmaratont tartani. Ezen a veszekedős dolgon viszont nem tudtam túl tenni magam. Egész nap ezen agyaltam. Már nagyon várom, hogy végre beszélhessek Olival.
Úgy döntöttünk, hogy a 'Felhők felett 3 méterrel'-t nézzük meg először. Már láttuk, nem egyszer, de mindig is örök kedvenc marad és hiába nézzük meg századszor akkor is sírunk rajta. Besötétítettük szobát, vittünk be chipset, popcornt és mindent amit még találtunk és édesség volt majd egy pohár innivalóval ültünk a laptop elé. Nem vagyok valami sírós típus, de ennek a filmnek a végén mindig bekönnyezek.
- Na mi legyen a második film? - kérdeztem.
- Őő...Láttad már 'A beavatott' című filmet? - kérdezte Réka.
- Még nem. Azt hiszem. - mondtam bizonytalanul. 
Jó, lehet a legtöbben hülyének néznek, de sosem voltam tisztába egy film címeivel. Rengetegnek tudom a címét, de néhánnyal úgy vagyok, hogy azt mondom még nem láttam és mikor elkezdjük nézni, akkor rájövök, hogy jaaa... Én ezt már láttam.
- Oké. Akkor kezdjük el nézni.
 Elindította a filmet majd úgy 10 perc múlva megint rákérdezett:
- Na? Láttad már?
- Nem.
- Mi az hogy nem láttad? - csodálkozott - Nagyon jó film. Négyes a kedvencem.
- Ki? 
- Négyes. Még nem volt... Majd lesz, de nagyon helyes. Amúgy egy srác és az is ki fog derülni, hogy miért hívják így.
- Ahhaa.
Tényleg nem volt rossz film. Viszont mikor vége lett már el kellett volna indulnom haza. Egy részről azért is, mert kíváncsi vagyok Olivér hogy van, meg azért is mert arra is kíváncsi vagyok mi ez a veszekedés közte és a többi srác között. Fogalmam sem volt hány óra lehet, úgyhogy gyorsan elővettem a telefonom, hogy megnézzem az időt. Hupszi. Fél négy.
- Basszus, Réka!
- Miaz?
- Mi nem is ebédeltünk. - röhögtem - Mondjuk későn reggeliztem és teletömtük magunkat nasival.
- Miért? Hány óra? - kérdezte a barátnőm.
- Fél négy.
- És tényleg. - nevetett - Mindegy. Én nem is voltam éhes.
- Én sem. Mivel telezabáltuk magunkat chipsszel. 
- Lehet, hogy nem ártana fogyózni egy kicsit. - nézett Réka a hasára.
- Mindegy mennyit eszel te úgyis mindig tiszta vékony maradsz.
- Jó, ez igaz.
- Na, mindegy. Viszont szerintem én most hazamegyek.
- Okés. Szia. - ölelt meg.
- Szia. - köszöntem el én is.
Most jöttem rá, hogy nem is kocsival jöttem, hanem gyalog. Na mindegy. Úgysem árt a kis séta. 
- Halihó! Hazajöttem. - köszöntem hangosan, amint beléptem  a lakásba és elindultam a nappali felé.
- Szia Édes! Már hiányoztál. - állta föl a kanapéról Oli.
- Te is nekem, Szöszi. - adtam neki egy csókot.
- Na, mizu? Mi jót csináltatok Rékával?
- Semmi érdekeset, viszont mesélt valamit amire kíváncsi vagyok. - tértem a lényegre.
- Igen? Na, és mi az?
- Azt mondta, mostanában elég sokat veszekedtek a fiúkkal. De nekem erről semmit nem mondtál... - néztem a szemeibe kissé csalódottan.
- Igen, és sajnálom, de nem akartalak belekeverni. Csak azért veszekszünk, mert ugye, mint tudod én külföldön is szeretnék szerencsét próbálni. Ők viszont itt akarnak maradni. Nekik is van egy elképzelésük, a zenélésről és nekem is. Ma is ezen agyaltam. Ezt még nem tudja senki... Neked is ma akartam elmondani, hogy min gondolkozom, de jó is hogy ennél a témánál vagyunk. Figyel... Ez nekem nagyon nehéz, de azon gondolkodom, hogy... Kilépek a bandából.
- Mi?? Kilépsz? De, hát ez az életed, a zene... Nem? - kérdeztem meglepetten. Nem számítottam erre, amit mond.
- Figyelj, én csak azért jöttem haza Angliából, mert megegyeztünk a fiúkkal, hogy itt elindulunk az X-faktorban és meglátjuk, hogy ez hogy fog működni, különben úgy volt, hogy Ők jönnek ki hozzám.
- Hmm. - sóhajtottam. - Figyelj! Bármi is legyen, én támogatlak... Akárhogy is döntesz. De... Hogy gondolod ezt az egészet? Mármint, hogy kilépsz, oké, de kiköltözöl Angliába? Vagy velünk mi lesz?
- Ezen már én is gondolkodtam. Mi lenne, ha kijönnél velem? - kérdezte vidáman.
- De nem hagyhatok csak úgy itt mindent...
- Nem most gondoltam. Pár hónap múlva. 
- És a suli?
- Keresünk lakást, neked sulit, nekem munkát és valahogy szerencsét próbálok a zenében.
- És a fiúk? Mit fognak szólni? Nem érzik úgy, hogy cserben hagyod őket?
- Ez a dolog már régóta érődik bennem... Szerintem Ők is sejtik, hogy e így nem mehet sokáig. Bár a  rajongók nem tudnak erről az egészről semmit, mert a színpadra nem visszük föl a feszültséget, nekünk nagyon nehéz.
- Mikor mondod el Nekik?
- Ma. Megbeszéltük, hogy este átjönnek, megbeszéljük mi legyen, mert ez a veszekedés nem mehet tovább.
- Oké. De... Réka azt mondta miután beszéltünk hívjam fel, hogy mi volt. Gondolom személyesen szeretnéd elmondani.
- Igen, megköszönném, ha nem mondanád el Neki.
- Jó, nem mondom.
- Köszi. - adott egy csókot.
- Viszont felhívom. - mentem a szobába. 
Azt hittem már sosem veszi föl a telefont, mert már vagy 7x kicsöngött, amikor végre beleszól a telefonba:
- Szia Petra! - köszönt vidáman.
- Szio.
- Na, beszéltél Olival?
- Igen...
- És? Mi volt? - kérdezte türelmetlenül.
- Este úgyis átjönnek Bennyék... Jössz te is? Mert majd akkor elmondom.
- Ja, igen... Mondta Ya Ou, hogy kitalálnak valamit, a veszekedés miatt.
- Oké. Akkor majd találkozunk.
- Oki. Szia.
- Szia. - köszöntem el én is.
El sem hiszem, hogy Olivér ki fog lépni. Sosem gondoltam, hogy az egyik alapítótagként ilyet tesz. Engem is meglepett, de természetesen mellette állok és támogatom mindenben, csak meglepő volt. Remélem azért a fiúkkal nem romlik majd meg a kapcsolatuk... Főleg, hogy én az Ő barátnője, Réka pedig Ya Ou-é. Na mindegy... Majd meglátjuk mi lesz. Viszont az meg végképp nem lenne jó ha felbomlana a ByTheWay. Olyan jók együtt. Kár lenne érte. Uhh... És szegény rajongók. Mindegy. Nem az én dolgom.
A gondolatmenetemből a Szöszi zökkentett ki, aki épp bejött a szobába.
- Na? Beszéltél Vele? - kérdezte.
- Igen. Amúgy hányra jönnek?
- Fél 6-ra beszéltük meg.
- És most vaan... - néztem meg az időt - Negyed 5. Van itthon valami nasi?
- Szerintem van. 
- Oké. Hogy fogod elmondani Nekik? - kérdeztem.
- Nem is tudom... Arra mindenképp kíváncsi vagyok, hogy sikerült a mai koncert. Nem szeretném, hogy úgy érezzenek, cserben hagyom őket.
Hamar eltelt az idő, és fél 6 lett, amikor csöngettek Természetesen Bennyék voltak azok...

2014. augusztus 24., vasárnap

1.Díjam

A díjat köszönöm Sakura-nak!


Szabályok:
- Írd ki kitől kaptad a díjat!
- Írj 11 dolgot magadról!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Írj 11 kérdést!
- Küldd el 11 embernek!

11 dolog rólam:
- Az az egyik álmom, hogy eljussak Párizsba.
- Imádom a ByTheWay-t.
- Imádom az SzJG-t és Leiner Laura összes könyvét.
- Van egy ikertesóm.
- Az ikertesóm fiú.
- Mazsorettezek.
- Kedvenc színem a lila.
- Nagyon szeretem a colát.
- A barátok miatt szeretek suliba járni.
- Ha egyedül vagyok itthon simán kitakarítom a házat, de ha anyu kér meg rá sosincs kedvem.
- Szeretekolvasni.

11 válasz:
1.  Hol laksz?
Esztergomban.

2. Hány éves vagy?
13 

3. Van háziállatod? 
Van, egy kutyám.

4. Mi akarsz lenni, ha felnősz? 
Még nem tudom.

5. Melyik a kedvenc évszakod? 
Tavasz.

6. Miért kezdtél el blogolni? 
Megtetszett és gondoltam kipróbálom.

7. Mit szeretsz csinálni a szabad idődben? 
Sportolni.

8. Hány blogod van most? 
Kettő.

9. Sportolsz valamit? 
Mazsorettezek.

10. Hányadkos vagy? 
Most leszek 8.

11. Hova utaznál el szívesen? 
Párizsba.

11 kérdés:
- Ha egy lakatlan szigetre kerülnél és egy dolgot vihetnél mi lenne az?
- Hány éves vagy?
- Szeretsz olvasni?
- Szereted az állatokat?
- Mi a kedvenc színed?
- Kedvenc számod?
- Mióta írsz blogot?
- Van tesód?
- Kedvenc filmed?
- Várod a sulit?
- Mi az álmod?

Akiknek küldöm:
- JeNana
- Lány Mosoly
- Herceg Brigitta
- Amelia S.
- Eszti:)
- Noémii Ábrahám
- Szőrös Zokni
- Do_Payne
- Csenge Szilágyi
- Emily Twinkle

2014. augusztus 20., szerda

16.Rész

Sziasztok!:)
Mivel ezt a részt már félig megírtam a közvélemény kutatás előtt így ebben még nem lép ki Oli. Majd talán a következőben!;)
Arról is írhatnátok, hogy innen kit érdekelne 5SOS fanfiction blog. Nagyon örülök, hogy ennek a blognak ekkora sikere van.(: Köszönök mindent! Nem is húzom tovább az időt.
Jó olvasást!
Petra xxx


Visszatekintés:
- Jaja. Köszi, hogy elhoztál. Örök hálám üldözzön. – mondtam majd 2 puszival elköszöntünk egymástól.
Még jó, hogy bevásároltam, mielőtt indultam. Nem tudom, most mit csinálnék üres hűtővel. Elindultam a konyha fele. Előszedtem a hozzávalókat és edényeket, ami szükséges lesz és nekiálltam a főzőcskézésnek.


Végre mindennel kész voltam. Megterítettem és a vacsi is az asztalon volt. De mintha valamit elfelejtettem volna – gondolkodtam -… Hát persze! A ruhám. Föl kéne vennem valami normálist, mert úgy nézek ki, mint valami csöves. Még jó, hogy amiket vettem ruhát ide hoztam. Volt köztük egy nagyon szép egybe ruha. Nem túl csicsás, inkább visszafogott, viszont az alakalomhoz tökéletes volt.
Szóval… Most már teljesen kész vagyok. Már csak Olivér hiányzik. Megnéztem az órát és mindjárt 9 óra. Király. Akkor nem soká megérkezik. Vagyis… Azt hittem megérkezik, de tévedtem…

~ Olivér szemszöge ~

És vége az összes koncertnek, és mehetek haza Petrához. Már alig várom. Gondoltam még van egy kis idő, hogy hazaérjünk ezért fölmentem facebookra körülnézni, de nem volt semmi érdekes, úgyhogy inkább elraktam a telóm és az utat figyeltem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a kereszteződésnél kihajt elénk egy fekete kocsi és a sofőrünk pedig nem tud megállni. Azonnal tudtam mi fog történni, de többre nem emlékeztem.
Mikor észhez tértem megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem tudtam. Nem volt hozzá erőm. Annyit tudtam, hogy egy ágyban fekszem, ami nem valami kényelmes. Összegyűjtöttem az erőm és kinyitottam a szemem. Egy fehér szobában találtam magam. Nagyon fájt mindenem. Mikor megláttam a kezemen azokat a csöveket rájöttem, hogy kórházban vagyok. Körülnéztem a szobában. Nem volt bent senki. Egyedül voltam a szobában.
Pár perccel miután fölkeltem Petra lépett a szobába egy nővérke kíséretével és nagyon szomorú volt. Mikor beléptek nem vették észre, hogy fönt vagyok.
- Jó napot! Szia! - köszöntem kicsit rekedtes hangon.
- Jó napot! Szólók a főorvos úrnak, hogy fölébredt.
- Rendben.
Petra könnyes szemmel állt előttem a nővér pedig kisietett a kórteremből.
- Szia Édes. - köszönt szipogva - Hogy vagy? Mi történt?
- Szia Hercegnőm! Fáj a fejem. Fogalmam sincs mi történt. Csak azt vettem észre, hogy kihajt elénk egy kocsi... Utána sötétség. Többiekkel mi van?
- A többiek jól vannak. Már mindenkit átvizsgáltak.
- Mikor hoztak be?
- Úgy 2 órája. Azt mondta az orvos ha fölkeltél holnap átvizsgálnak és ha minden akkor jöhetsz is haza. Viszont koncertekre még nem mehetsz. Pihenned kell.
- De nem vagyok beteg. Már jól vagyok. - makacskodtam, hisz Petra is tudja, hogy utálom a kórházakat. Sőt... Nem csak a kórházakat még orvoshoz menni sem szeretek. Én inkább az a típus vagyok aki otthon pihen amíg meg nem gyógyul.
- Én elhiszem, de akkor is át kell vizsgálni. Csak 1-2 vizsgálat. Holnap már jöhetsz haza. - próbált meggyőzni több kevesebb sikerrel.
- De én most akarok hazamenni. 
- De hát mindjárt éjfél. - mondta - Csak ma kell itt aludnod, ha nincs semmi baj. Itt leszek veled.
- Oké. - mentem bele. Végül is ilyenkor már tényleg nem nagyon tudnánk hazamenni

~ Petra szemszöge ~

Úgy terveztem ez az este csak a miénk lesz. Jól fogjuk érezni magunkat, kicsit kettesben, vacsiztunk... Nagyon megijedtem, amikor fölhívtak a kórházból, hogy Olivérnek autóbalesete volt. Azonnal bementem hozzá. Azt mondta a doki, hogy holnap még át kell vizsgálniuk. Mivel ő ült leghátul neki lett a legnagyobb baja. Pár percre találkoztam a fiúkkal is, akiknek szerencsére semmi bajuk nem lett. Azt mondták hazamennek és majd holnap bejönnek Olivérhez.
Pont amikor bekísért egy nővér a kórterembe akkor ébredt föl a Szöszi.
Nem nagyon akart bent maradni éjszakára... Bár sosem szeretett orvoshoz menni... Főleg nem kórházba. Amikor sikerült meggyőznöm, hogy most nem tudunk hazamenni, akkor lépett be a doki.
- Jó estét! - köszönt.
- Jó estét! - köszöntünk mi is.
- Nos, kedves Olivér. Holnap elvégzünk néhány vizsgálatot, és ha jól sikerül, akkor mehet is haza.
- Köszönöm. És mikor lesznek eredmények? - kérdezte Oli.
- Délután.
- Köszönöm.
- Viszont nekem most mennem kell. Holnap reggel jövök. Viszlát. - köszönt el az orvos.
- Viszlát.- köszöntünk mi is.
- Holnap délután végre hazamehetek.
- Ahha. Nem vagy álmos? - kérdeztem.
- De... Idefekszel mellém? - nézett aranyosan.
- Na jó. Odafekszem. - mondtam mosolyogva, majd levettem a cipőm és befeküdtem az ágyba.
Adtam Olinak egy utolsó csókot, majd egymást ölelve elaludtunk.

* Másnap délután *

- Végre megyünk haza. - mondta Olivér, miközben összeszedte néhány cuccát ami ott volt.
- De pihenned kell!
- Tudom... Mindegy. Legalább otthon leszek. 
Még reggel voltak bent Ya Ou-ék. Jobbulást kívántak, és mondták, hogy mennek a managerhez és megbeszélik hogy legyenek a koncertek meg minden. Nem sokáig maradtak, mert siettek. Majd még otthon beszélünk.
- Na indulhatunk. 
- Oké.... Menjünk. Segítsek? - kérdeztem.
- Nem kell, köszi. Egy táskát elbírok. - nyomott egy puszit a számra.
- Jól van. 
Beszéltem Rékával, aki lejön értünk kocsival és hazavisz. Mikor leértünk a parkolóba már ott volt.
- Szia! - köszöntünk neki. 
- Sziasztok!
- Már régóta itt vagy? - kérdeztem.
- Nem, az előbb érkeztem.
- Köszi, hogy hazaviszel. - néztem rá hálásan.
- Ugyan már! Ez a legkevesebb. Szóljatok ha másban is kell segíteni. - mosolygott kedvesen.
Beültünk a kocsiba és indulhattunk. Réka ugye vezetett én pedig hátra ültem Olivérrel.
-Megérkeztünk. - mondta Réka, amikor megállt Olivér lakása előtt.
- Köszi még egyszer.
- Nincs mit.
- Sziaa! - köszöntem.
- Sziasztok!
- Szia! - köszönt Oli is.
- Van valami kaja? - kérdezte Oli amint beléptünk. Tipikus. Még levegőt sem vettünk máris a kaja érdekli.
- Persze. Amit tegnap csináltam vacsira. Megmelegítsem? - kérdeztem.
- Igeen! Légyszi.
- Okés. De előtte hozok egy párnát meg plédet és le tudsz pihenni a kanapéra.
- Nekem van a legeslegjobb barátnőm. - mondta, majd magához húzott és megcsókolt. A levegő hiánya szakított félbe.
- Na, hozom az ágyneműt.
Kivittem a kanapéra a párnát meg plédet és beágyaztam a Szöszinek. Megmelegítettem a kaját ás odavittem neki.
- Jó étvágyat!
- Köszi. Te nem eszel? 
- Nem, nem vagyok éhes. 
- Naa... Csak egy falatot. - nézett rám édesen majd adott egy falatot a villájával.
Végül úgy ettük meg az 'ebédet', hogy egy falat neki egy nekem.
- Na... Mit csináljunk? - kérdezte.
- Háát... Nem is tudom. Most nincs nagy választék.
- Tudom már! Kártyázzunk.
- Oké! Benne vagyok. Van SOLO-d? - kérdeztem.
- Azt hiszem van. - bement a szobájába és egy csomag SOLO-val tért vissza.
- Hahaha. Úgyis én nyerek. - nevettem.
- Miből gondolod?
- Mert mindig én nyerek.
- Azt csak hiszed. 
Vagy 5 menetet lejátszottunk, mikor csöngettek. A fiúk voltak azok. Bejöttek és elkezdtünk beszélgetni. Azt mondták, most jöttek a managertől és megmondták neki, hogy Oli most egy pár napig nem tud koncertezni. Szerencsére ma amúgy sem lett volna koncert, csak holnap lesz és Oli bármennyire is szeretne menni, nem fog. Pihennie kell.

2014. augusztus 13., szerda

Közvélemény

Sziasztok!
Tudom, hogy ez a téma már kezd unalmas lenni, de fontos!
Ugye bár ennek a blognak Olivér a főszereplője, aki sajnos már nem a ByTheWay tagja. Ez a hír engem nagyon elszomorított, ahogy gondolom minden Wayert. Őszintén nekem most nem nagyon van kedvem egy olyan részt írni amiben minden happy, jó és semmi nem történt még ha ez egy kitalálta blog is. És akár azt is el tudom képzelni, hogy valaki esetleg azért nem fojtatja a blog olvasását, mert esetleg Olivérről van szó. Félre értés ne essék, nem vagyok Oli ellen. Még mindig nagyon szeretem őt, kívánom neki, hogy legyen sikeres és boldog. Ha Ő külföldet választotta a biztos siker és a Wayerek helyett, hát legyen. Én támogatom. Viszont én mint mondtam nem szeretném így fojtatni ezt a blogot. Van sok jó ötletem, amit meg is fogok valósítani az írásban csak talán nem itt. Én a Ti véleményetekre vagyok kíváncsi. Oldalra kiteszek egy szavazást és ott tudtok dönteni. Oda is leírom a 2 verziót és ide is.
1. A blogot folytatom, de beleírom, hogy Olivér kilép.
2. Írok még 1-2 részt és lezárul a blog.
Ha azt választjátok, hogy Oli kilép akkor sem fog nagyon sokáig tartani...maximum 20 részig. Amúgy sem terveztem többet 25-nél.
De van egy ötletem. Írnék egy 5 Second Of Summer-es fanfiction blogot. Nyilván még ahhoz idő kell és nem fogok most azonnal belevágni és egy történetet sem ártana kitalálni előtte, - bár ebbe a blogba is csak úgy belevágtam.:D - de a közeljövőben lesz egy új blogom.:)
Ha lenne nézettsége azt azért jelezhetnétek, hogy milyen ötlet, ha viszonylag nagy az érdeklődési kör ide is kirakhatom.
Köszönöm a figyelmet és hálás lennék ha leírnátok a véleményeteket! - Akár az új blogról is de legfőképp a folytatásról! - 
Petra xxx