7.Rész

Sziasztok!:)
Végre itt van a 7. rész. Van benne egy kis időátugrás, majd visszatekintés / visszagondolás. Ezt láthatóan jelezni fogom.:) Remélem tetszik! Jó olvasást!:) A pipákat, kommenteket, feliratkozásokat ne felejtsétek!;)
Sziasztok.
Petra xxx

Visszatekintés:
- Akkor menjünk el fagyizni.

- Én benne vagyok.

- Én is. - mondta Panni és Zsófi.

- Fiúk? - kérdeztem.

- Mi is.

- Akkor induljunk.

Elindultunk fagyizni, amiből az lett hogy üzletről üzletre járkáltunk. Azt ugyanis tudni kell, hogy amíg odaérünk a fagyizóhoz van vagy 100 üzlet. Van ahol képeslapot, ékszert, ruhát lehet venni és ez a fiúknak nagyon nem tetszik.

- Cica! Tényleg nagyon jól áll rajtad ez a ruha. Nem kövérít meg semmi csak vedd meg és induljunk. Így sosem érünk oda a fagyizóba! - mondta Ya Ou miután már az ötödik üzletben jártunk.

- Oké, akkor megveszem. De még akarok nyakláncot is venni. - válaszolt Réka.

- Majd holnap eljössz a lányokkal és vesztek nyakláncot. Most viszont megyünk fagyizni. - szögezte le Ya Ou.

- És ha holnap már nem lesz?

- Akkor másik boltban biztosan találsz.

- De én most akarom megvenni.

- Én meg fagyizni akarok.

- Csak 5 perc. utána mehetünk fagyizni.

- Tényleg 5 perc alatt megvesszük gyorsan. Aztán mehetünk a fagyizóba. - álltam Réka mellé.

- Ne már. Most te is mellé állsz? Na jó. Vegyük meg azt a nyakláncot aztán tényleg megyünk már fagyizni.

- Ezaaz! Köszi Petra.

Előkerítettem a többieket ugyanis Zsófi Szikivel volt az üzlet egyik végében Panni meg Bennyvel és a Szöszivel az üzlet másik végében. Addig pedig Ya Ou-ék elmentek karkötőt venni. Most már 6-an mentünk utánuk. Amikor odaértünk Ya Ou épp a fejét fogta Réka pedig 2 nyaklánc között vacillált. 

- Melyik legyen?

- Teljesen mindegy. Szerintem ugyan olyan.

- Nem is ugyan olyan. Ez egy kicsit más. - vitázott Réka és Ya Ou. 

- Akkor vedd meg mindkettőt.

- De tök hasonló a kettő. Nem akarok 2 hasonló nyakláncot.

- Akkor nem mindegy melyiket veszed meg?

- Nem. Ú itt vannak Petráék. Szerintetek melyik legyen?

- Szerintem ez. - mutattam a jobb kezében lévőre.

- Jó akkor megveszem azt. Köszi.

- Na végre. Legközelebb bekötött szemmel viszlek fagyizni. - puszilta meg Ya Ou Rékát.

Nem sokára a fiúk, de főleg Ya Ou legnagyobb örömére odaértünk a fagyizóba. Én egy karamellás és egy eperfagyit ettem. A fagyizás után még sétálgattunk.
- Auu! - kiáltott fel Panni.
- Mi történt? - kérdezte gyorsan Benny.
- Kiment a bokám.
- Gyere, hazamegyünk.
- Segítsünk valamit? - kérdeztem.
- Nem kell köszi, hazavisz Benny. Ti nyugodtan maradjatok még.
- Biztos?
- Igen.
Szegény Panni remélem jobban lesz. Tovább sétáltunk és beszélgettünk, majd Rékáék is leváltak tőlünk, mert egy kevésbé forgalmas utcába szerettek volna sétálgatni édes kettesben. Jó is az...főleg ha van kivel. Közben Sziki és Zsófi eltűntek valami boltba úgyhogy Olival ketten maradtunk. Nem beszéltünk. Csend volt. Nem az a kínos, hanem inkább megnyugtató. Addig sétáltunk amíg a sétáló utca végére nem értünk. Ott megálltunk.
- És most? Hazamenjünk? - kérdezte.
- Ha szeretnél hazamehetsz, de én inkább itt maradok.
- Maradok én is. Nem azért kérdeztem. Sétálunk valamerre?
- Ú, légyszi menjünk a partra. Mindig is akartam ott ilyenkor sétálni. Amikor sötét van, és csönd.
- Oké.
Ott volt nem messze a Balaton. Lassan odasétáltunk. Gyönyörű volt. Az ég csillagos, és csak egy-két ember kóválygott már ott. Még jó, hogy a strandpapucsomba jöttem különben most teljesen elázna a cipőm. Nagyon jó volt itt sétálni. Olyan megnyugtató. Végre nem gondoltam Dávidra. Se semmi másra. Csak úgy jó volt sétálgatni a Szöszivel. Beszélgettünk egy kicsit és természetesen nevettünk is egy csomót.

~ Olivér szemszöge ~

A filmezés után úgy döntöttünk elmegyünk fagyizni. Nincs messze a fagyizó... Inkább csak sok az üzlet és természetesen a lányoknak most kellett mindent megnézniük. Szóval beletelt egy kis időbe amíg odaértünk a fagyizóba. Miután megvettük az összes jégkrémet úgy döntöttünk sétálunk. Hát ebből az lett, hogy mindenki eltűnt valahova úgyhogy kettesben maradtunk Petrával, aminek természetesen nagyon örültem. Lementünk sétálni a partra. Alig volt már ott egy-két ember. Sokat beszélgettünk és viccelődtünk. Örültem, hogy kettesben vagyok Petrával és jobban megismerem. Nagyon jó fej lány. Egyre jobban tetszik. Nem vagyok szerelmes - még - de napról napra egyre jobban bejön...aminek viszont az lesz a vége, hogy belé szeretek. Viszont addig ki kéne derítenem ő mit érez irántam. Jobb lenne most tudni ha csak haverként tekint rám. Gondolkoztam azon, hogy most megmondom-e mennyire tetszik... Végül is... Mikor máskor ha nem most? Ketten vagyunk. A többiek nem tudják hol vagyunk szóval nem zavarhatnak meg. Végül úgy döntöttem majd később elmondom. Majd ha úgy érzem az a megfelelő alkalom és többet érzek iránta. Ha rendesen megismerem. Egyszer azt vettem észre, hogy Petra vacog.
- Fázol? - kérdeztem.
- Egy kicsit. - mondta. A mickey egeres pulcsi volt rajtam. Gyorsan levettem és oda adtam neki.
- Így jobb? - mosolyogtam.
- Igen, köszi. De te nem fogsz fázni? - kérdezte aranyosan.
- Nem, jó ez így. Szólj ha haza szeretnél menni. - mondtam.
- Okés.
Még egy jó negyed órát maradtunk aztán elindultunk lassan hazafelé.
- Hahóó! Megjöttünk! - kiabált Petra amint beértünk, majd a nappali fele vettük az irányt. Mindenki ott tévézett.
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Helló. - mondták.
- Nézzenek csak oda megjött a szerelmespár? - "köszönt" Ya Ou is Petrára nézve.
- Hé Feng! Mindenki magából indul ki. Ha a pulcsira gondolsz akkor annyi a te elképzelt 'love story'-d, hogy hűvös volt és Petra fázott. - ültem le a kanapéra.
- Ahhaaaa.
- Tényleg ez volt. - mondta Petra is - Viszont én elfáradtam úgyhogy megyek fürdök, aztán alszom. Nem akarok megint délig aludni.
- Jó éjt! - mondta mindenki.
- Sziasztok! Jó éjt!
Miután Petra elment aludni még tévéztünk egy kicsit. valami sorozat ment, igazából nem nagyon figyeltem. Azon járt az agyam vajon mikor mondjam el Neki mit érzek iránta. Ma is tök romantikus volt a tengerparton sétálni. Nagyon jól éreztem magam vele.
- Mindjárt elalszom úgyhogy inkább fölmegyek. -jelentettem ki.
- Oké. Jó éjt Tesó. - mondta Ya Ou.
- Helló. Jó éjt! - köszöntek a többiek is.
Lassan fölballagtam a szobámba. Összeszedtem a törölközőm meg a pizsim és elindultam fürdeni. Sokáig folyattam magamra a meleg vizet és nem gondoltam semmire. Csak úgy jó volt. Fürdés után bementem a szobámba és telefonoztam.
- Csá Tesó. Bejöhetek? - kopogott be a szobámba Ya Ou.
- Csá. Persze.
- Mizu? - kérdezte.
- Semmi.
- És Petrával?
- Mi lenne? - kérdeztem vissza.
- Nem is tudom... Egy romantikus tengerparti séta után... - mosolygott.
- Nem történt semmi. Csak sétálni szeretett volna. - válaszoltam.
- És a pulcsi? - kérdezősködött tovább félig kínai barátom.
- Fázott. - adtam a szerintem leglogikusabb választ.
- Tetszik neked? - tért a lényegre. Most már értem miért jött be.
- Nem. - tagadtam le kapásból. Elég gyanakvóan nézett rám. - Vagyis... egy kicsit.
- Tudod, hogy nekem, nekünk elmondhatod.
- Tudom. De az a baj, hogy fogalmam sincs mit érzek. Tetszik. És minél többet vagyok vele márpedig nektek köszönhetően elég sokat vagyunk kettesben egyre jobban tetszik. - vallottam be.
- És ő tudja, hogy szereted?
- Nem. És nem is szeretném ha megtudná. Szóval ne nagyon mondd el senkinek. Főleg Rékának.
- Hmmm...jó. És esetleg ne kérdezzek rá Petrára? Hogy mit érez veled kapcsolatban?
- Nem kell. Megoldom egyedül. Kösz.
- Te tudod. Na lépek. Bármi van nekem, nekünk elmondhatod. - ismételte el magát.
- Tudom. Heló.
- Szia.

***

~ Réka szemszöge ~

Én nagyon örülök, hogy eljöttünk Szikiékhez. Ya Ou-val nagyon jól megvagyunk. Én nagyon boldog vagyok. Jól telnek a napok, hetek. Nagyon gyorsan elrepült 2 hét. Először sokallottam, hogy egy hónapig mit fogunk mi itt csinálni. Nos... Elég sok mindent és nagyon jól érzem magam. Gergőről sincs semmi hír szerencsére. Egyik héten Ya Ou elmondta, hogy Olivérnek tetszik Petra. És napról napra egyre jobban. De ez titok és, hogy nekem sem szabadott volna elmondania, csakhogy kiszedtem belőle. Oli fél, hogy Petra nem érez így... Hát elég nagyot téved szegényke, de nem akarok beleszólni semmibe. Egészről csak én meg Ya Ou tudunk és senkinek nem szabad szólnunk egy szót sem. Pedig ha tudnák, hogy az mindenkinek milyen jó lenne. Na mindegy. Egyszer csak rá jönnek. Addig is nem túl feltűnően, de próbáljuk őket minél többet kettesben hagyni...hátha. Hát eddig még nem. Mondjuk a hónap végére biztos összejönnek. Fogadni mernék rá. Ha mást nem majd akkor amikor bulit szervezünk az utolsó héten. De addig még van egy hét. Ma úgy döntöttünk elmegyünk gokartozni. Én nem nagyon szeretem, ahogyan Panni sem. De leszavaztak. A fiúkon nem csodálkozom. Zsófi azt mondta szeret, csak egy baj van... Mindenkit elüt. Petra pedig imád gokartozni és természetesen tud is. Régebben emlékszem sokszor ment apukájával most meg már nincs rá idő.

Én egy 'DO EPIC CHIC' feliratú fehér pólót vettem föl, farmerral, a fekete conversemmel és egy DC-s sapkával. Petrán pedig egy farmert vett föl rózsaszín converssel és egy 'VENICE BEACH LOS ANGELES' feliratú pólóval. Hamar elkészültem. Enyhe smink és kész is voltam.
Kimentem a konyhába, elővettem egy kis üveg vizet a hűtőből és ittam, majd elraktam a kis üveget a táskámba. Jó lesz még ez, ha melegem lesz. Mikor kiértem a nappaliba Pannin kívül mindenki ott volt már, majd nemsokára az előbb említett személy is csatlakozott hozzánk. Végre elindulhattunk. Mivel nyolcan voltunk 2 kocsival mentünk. Az egyikbe Ya Ou, Petra, Olivér és én ültünk a másikban pedig Benny, Panni, Zsófi és Sziki.