8.Rész

Halihó!

Meg is érkeztem a 8. résszel!:) Ha tetszik, vagy valami javaslatotok van, vagy bármi azt nyugodtan írjátok le megjegyzésben vagy a chatben!;)
Jó olvasást!

Sziasztok.

Petra xxx

Visszatekintés: 
Mikor kiértem a nappaliba Pannin kívül mindenki ott volt már, majd nemsokára az előbb említett személy is csatlakozott hozzánk. Végre elindulhattunk. Mivel nyolcan voltunk 2 kocsival mentünk. Az egyikbe Ya Ou, Petra, Olivér és én ültünk a másikban pedig Benny, Panni, Zsófi és Sziki.

Ya Ou vezetett, én ültem mellette Oli és Petra pedig hátul.
- Cuki vagy amikor koncentrálsz. - mosolyogtam Ya Ou-ra az egyik piros lámpánál.

Csak rám mosolygott és megcsókolt. Olivér szakította félbe a 'kicsit' hosszú csókunkat:

- Nagyon édesek vagytok meg minden csak két probléma van. Az első, hogy mi is itt ülünk a kocsiba, ami még nem is lenne gond. Viszont a második már igen, még pedig az hogy már vagy egy perce zöld a lámpa. 

Amint ezt Oli kimondta Ya Ou már indult is. Főleg azért mert van pár ember aki siet valahova és ilyenkor szeret "ráülni" a dudára. 
Leszámítva a sok piros lámpát hamar odaértünk. 
- Na végre. Már azt hittem sosem érünk ide. - mondta Petra.
- Ja, már jó hogy itt vagyunk. - mondtam én is - Én azt hiszem inkább az első körbe nézlek titeket.
- Én is. - mondta gyorsan Panni.
- Pacsi. Mi leszünk a nézők.
- Nemár. Most kettővel kevesebb embert tudok legyőzni. - nevetett Petra.
- Szerintem vedd úgy hogy engem és Pannit legyőztél.
- Haha. Elhitted. De mivel nagyon jó fej vagyok így hogy ne csalódj elárulom, hogy csak a második leszel. - mondta Oli.
- Azt kihagytad, hogy szerény vagy... - mondta Petra - És valamit összekevertél ugyanis TE leszel a második ÉN pedig az első.
- Ezt most vegyem kihívásnak?
- Legyen. Ha én nyerek veszel nekem egy nagy tábla oreos csokit. Már érzem a számban az ízét. Hmmm...
- Jó. De ha én nyerek akkor te veszel nekem. És mivel még mindig jó fej vagyok adok majd egy kockát belőle.
- Milyen aranyos vagy... Elhiszed hogy nyerhetsz.
- Majd meglátjuk. Győzzön a jobb.
- Úgy legyen. - indultak a gokartok felé.
- Van egy olyan érzésem, hogy ebből a körből kimaradunk. - nevetett Ya Ou.
- Majd csináljatok célfotót, hogy képes bizonyíték is legyen arra, hogy nyertem. - kiabált ide Oli.

- Meglátjuk Szöszi. - mosolygott Petra.

Szegény Oli nem hiszem, hogy tudta mire vállalkozik, azon kívül, hogy egy lánnyal verseng. Egy tapasztalt lánnyal.

Azt hiszem 3 kört kellett menniük. Az első körben Olivér vezetett, majd a másodikban pedig Petra. Amikor már csak fél kör volt hátra szinte egymás mellett mentek. A célegyenesen viszont Petra egy picit leelőzte Olit úgyhogy ő ért először célba.

- Hű! Nem is tudtam, hogy ilyen jól nyomod! - ismerte el Oli.

- Sok mindent nem tudsz te még rólam. Azt sem, hogy régen apummal mindig jártunk gokartozni és természetesen mindig én nyertem. - nevetett a barátnőm.
- Ha én ezt tudom...
- Ügyi voltál Petru! - öleltem meg. - Tudtam, hogy te nyersz.
- Hát Tesó. Elvert egy csaj. Ez szívás. - veregette meg Oli vállát Ya Ou.
- Csak azért nyer ő mert nem akartam, hogy csalódjon úgyhogy hagytam nyerni.
- Jaaaaj. Persze. Ha te ettől jobban alszol, de azért remélem nem felejtetted el, hogy jössz egy nagy tábla oreos milkával. - kacsintott Petra.
- Nem felejtettem. - mosolygott Oli.
- Ki jön a kövi körbe? - kérdezte Benny.
- Én! - mondta Ya Ou és Sziki is.
- Kösz mi inkább kihagyjuk. - mondjuk Pannival.
- Szívem? Te? - kérdezte Sziki.
- Inkább nem.
- Gondolom Petráék nem jönnek úgyhogy mehetünk! - indult Ya Ou.
Még egy jó fél-egy órát eltöltöttünk a gokart pályán aztán haza indultunk.

~ Petra szemszöge ~

Nagyon gyorsan telik ez az egy hónap. Már majdnem több mint a fele le is telt. Nagyon jól érzem magam. Rengeteget szórakozunk, nevetünk és azt hiszem ez az eddigi egyik legjobb nyaram. Megismertem 6 csodálatos embert. 
A mai nap is nagyon jó volt mint a többi. Gokartozni voltunk. Imádok gokartozni. Régebben sokat jártam apuval és mindig legyőztem. Csak utána jött a suli és egyre kevesebb szabadidőm lett sajnos úgyhogy ilyenekre nagyon nem volt idő.
- Éhen halok. Van itthon valami kaja? - kérdeztem amint hazaértünk.
- Nem tudom, de én is nagyon éhes vagyok. - mondta Oli is. Nem is ő lett volna ha nem éhes.
- Te még jössz nekem egy oreos csokival. Ne feledd! - mosolyogtam.
- Nyugi nem felejtettem el. Holnap megkapod. - villantotta meg a cuki vámpírfogacskáit.
- Nyami. Tudjátok mit ennék most szívesen?
- Mit?
- Fagyit.
- Azt én is szívesen ennék. - mondta Zsófi.
- Én is. - mondta Panni és Réka is.
- Akkor go fagyizni. Srácok jöttök?
- Szerintem mi maradunk. - mondta Benny.
- Akkor mi megyünk. Sziasztok! - köszöntünk.
- Sziasztok!
- Csajos este. De jó lesz. - mosolyogtam.
- Igen. Végre jobban megismerhetjük egymást. És dumálhatunk pasikról. - mondta Panni.
- Nemár. Itt csak én vagyok a szingli. Ez nem ér.
- Tényleg. Nem akarsz egy jó pasit? 
- Ha találsz nekem egyet. - nevettem.
- Olivér? Úgyis szingli. Jól néz ki és jó fej is. Plusz ismerjük úgyhogy szinte egész nap együtt lehetnétek. Mármint jobb mintha egy vadidegen lenne velünk egész nap mert te úgyis velünk vagy. - mondta Zsófi.
- Ja és tuti bejövök neki. - mondtam cinikusan.- Miért? Lehet. Jó fej vagy, kedves vicces és gyönyörű. Mi kell még? - mosolygott Zsófi.
- Először is én és a gyönyörűség az két és külön dolog. Másodszor pedig. Szerintem amúgy sem jövök be neki úgyhogy az meg egy másik kérdés hogy nekem tetszik-e.
- Miért tetszik? - kérdezte mosolyogva Panni.
- Őőőő....nem....
- Peraa. Gyanús vagy te nekem. - mondta Panni.
- Na jó... Talán egy picit. De most komolyan erről fogunk dumálni?
- Szerintem érdekes téma. - szállt be a beszélgetésbe Réka is.
- Szóval tetszik neked. 
- Igen. 
- Lehet hogy neki is tetszel. - kezdte Zsófi - Szerintem próbálj meg felé kis jeleket adni és akkor megtudod ő mit érez.
- Aha. Persze. Nézzétek itt a fagyis. Én egy eperfagyit kérek. - tereltem a témát.
- Ne tereld a témát erre még visszatérünk. - kacsintott Réka.
Megvettük a fagyit aztán sétálgattunk. Üzletről üzletre. Mindenki beszerzett magának pár ruhát és rengeteget beszélgettünk. Szerencsére az este többi részében nem volt már szó a szerelmi életemről. Helyette volt szó ruhákról, a gyerekkorunkról, a fiúkról, az x-faktorról, hogy hogyan ismerkedett meg Panni és Benny vagy Zsófi és Sziki. Jó volt az este.
- Szerintetek megvegyem ezt a ruhát? - kérdezte Panni ezredszerre.
- Igen Mondom, hogy nagyon jól áll. Sőt mindannyian ezt mondjuk.
- Jó. Akkor megveszem. 
- Nagyon jól néz ki. - mondtam. Egy egybe ruha volt. Fölül fekete-fehér csíkos alul pedig fekete.
- Aha. Szerintem is. - mondta Réka - de nemsoká éjfél szóval szerintem lassan sétáljunk haza.
- Oké. Jó hogy rábeszéltetek erre a ruhára. - mosolygott Panni.
Negyed óra múlva már otthon is voltunk.
- Hali! Hazajöttünk. - kiáltottam el magam.
- Sziasztok! - köszönt Ya Ou és Benny.
Kíváncsi vagyok a Szöszi hol lehet, de inkább nem kérdezem meg. Kicsit fura lenne. Inkább fölmentem. Lezuhanyoztam és fogat mostam aztán kiültem a kis erkélyre. Felnéztem a facebookra. Nem történt semmi. Csak pár üzenet. nem volt semmi érdekes. Majd eszembe jutott hogy hoztam én egy könyvet ha esetleg unatkoznék. Elkezdtem olvasni. Ha olvasásról van szó észre sem veszem, olyan hamar elmegy az idő. Már elég sokat olvastam amikor valaki megijesztett.
- Szia! Hát te? Már 1 óra. Ilyenkor olvasol? - hallottam a hátam mögül az ismerős hangot. Bárhol felismerném. A Szöszi volt az.
- Szia. Már ennyi az idő? - néztem meg a telefonom - Észre sem vettem. Azt hiszem megyek aludni.
- Oké. Szia. Jóéjt.
- Hali. Aludj jól.
- Te is.
Bevittem a könyvet és laptopot, befeküdtem az ágyba és már el is nyomott az álom.
Arra keltem reggel hogy a szemembe süt a nap, ami fura volt. Aztán beugrott. Tegnap elfelejtettem lehúzni a redőnyt most már minden világos. 
Föltápászkodtam az ágyból majd megnéztem mennyi az idő. Még csak reggel 9 óra volt.
Fölöltözködtem, megfésülködtem és lementem reggelizni.
- Helló. - köszöntem Rékának és Zsófinak. Csak ők voltak a konyhába.
- Szia. Hát te? Nem szoktál ilyen korán kelni. - mondta Réka.
- Ja... Kivéve ha elfelejtem leengedni a redőnyt és arra ébredek hogy a szemembe süt a nap.
- Ohh...most már értem.
- Kérsz reggelit? Rántottát csinálok. - kérdezte Zsófi.
- Igen, köszi.
Összedobtam magamnak egy kis kakaót és előszedtem annyi tányért ahányan vagyunk.
Mire mindezzel kész lettem elkészült a rántotta és mindenki felkelt. Megreggeliztünk majd megbeszéltük a mai programot. Strand lesz délelőtt ha már sikerült ilyen "korán" felkelnem délután pedig meglátjuk. Biztos kitalálunk valami jót mint mindig.