5.Rész

Halihó^^

Megint jelentkezem a következő résszel. A véleményeknek még mindig nagyon örülök.;) Köszönöm annak aki írt! Jó olvasást! Puszi. Sziasztok! 

Petra xxx

Visszatekintés:

- Oké. Olivér biztos följön majd elmondani mit szóltak vagy ha nem akkor jövök én.

- Rendben. Köszi. Mindent.

- Ugyan már. Semmiség. Szia.

- Szia.

Lementem hát a többiekhez. Mindenki a kanapén ült meglepődve, amin nem csodálkozom én is közéjük ültem...

~ Olivér szemszöge ~

Mindenki helyet foglalt a nappaliban én pedig hozzákezdtem a mondandómhoz. Mindent elmondtam amit tudtam.
- Ezt az egészet azért mondtam el, mert lehet, hogy az a barom tudja hol lakunk. Akár be is kopogtathat vagy nem tudom... A lényeg, hogy jó lenne nem sokszor egyedül hagyni Petrát ugyanis amikor Dáviddal beszéltem telefonon olyat is mondott, hogy úgysem leszek mindig mellette és akkor majd jön ő. Hát ne jöjjön. Nem mellesleg aki ezt megteszi egy lánnyal az megteheti többel is. - szomorkodtam - Ki tudja hány lánnyal tette ezt.
- De valamit kéne tenni. Nem lehetünk egész ittlétünk alatt félelemben. Nem azért jöttünk hanem nyaralni. - mondta teljesen jogosan Ya Ou.
- Hát igen... Lenne még valami - kezdtem, ugyanis nekik még nem meséltem a délutáni találkozóról - Késő délután találkozom vele a téren.
- Egyedül biztos hogy nem. Megyek veled. - vette ki számból a szót Ya Ou barátom.
- Igen, Petra is ezt mondta. Ezért is szerettelek volna megkérni, hogy gyere velem, de megelőztél.
- Jó, oké, azt értem, hogy elmentek és találkoztok vele. De mi lesz utána? Vagy miért találkoztok vele? Szia Oli vagyok. Heló én meg Dávid. Örülök hogy megismertelek. Szia? Csak én vagyok ilyen sötét hogy nem értem? - kérdezte Panni.
- Először is megtudakoljuk mit kar Petrától, vagy tőlünk. Aztán megpróbáljuk lekoptatni végül ha más megoldás nincs, kicsit móresre tanítjuk. Ennyit igazán megérdemel. És ha minden jól megy akkor békén hagy. - fejtettem ki a tervemet.
- Ó. Értem. Vigyázzatok magatokra! - figyelmeztetett Panni.
- Igyekszünk. De nekünk nemsoká indulnunk kell.
- Jaja. - csatlakozott Ya Ou, majd Rékára nézett - Addig szórakoztassátok Petrát, hogy ne szomorkodjon.
- Rendben. De csak akkor engedlek el ha megígéred, hogy vigyázol magadra!
- Ígérem.
Megpuszilta Rékát és indulhattunk. 
Az út csendesen telt. Sokat gondolkoztam... Azon elmélkedtem, vajon miért érint ilyen rosszul az, hogy Petrának a volt barátja mit művelt? És, hogy miért akarom minden áron megvédeni Őt? Lehet, szerelmes vagyok? Ezek a kérdések cikáztak a gondolataimban, mikor megérkeztünk a térre. Akkor jutott eszembe. Nem is tudom kit keresünk. Csak annyit tudok a srácról, hogy Dávidnak hívják. Se a vezeték nevét, se azt hogyan néz ki... Semmit. Össze-vissza nézelődtem azon gondolkodva vajon ki lehet az a bizonyos Dávid. Egy srác közeledett felénk.
- Helló. Köszönt. Te vagy az a bizonyos Olivér? - kérdezte.
- Igen, én. Akkor te pedig biztosan Dávid.
- Személyesen. És ő ki? - mutatott a félig kínai barátomra - Már testőr is kell? - röhögött.
- Képzeld ő nem testőr hanem a haverom.
- Várjál csak... Ismerősek vagytok ti nekem. Nem ti vagytok annak a nyálas bájdövéjnek vagy minek a tagjai?
- Teljes életnagyságban. És ha még egyszer rossz szót mondasz a bandámra...
- Olivér. Ezt nem kéne! - szakított félbe Ya Ou.
- Amúgy TE vagy Petra új pasija? - röhögött.
- Nem, nem vagyok a barátja.
- Már megijedtem, hogy amíg távol voltam ennyit romlott az ízlése. Vagy esetleg a testőröd az új "szerelme" Petrának? - gúnyolódott.
- Először is a nevem Ya Ou és nem vagyok Olivér testőre. Másodszor pedig nem. Van barátnőm.
- Értem. És mégis minek vagytok itt?
- Azért, hogy szállj le Petráról! - mondtam már kissé dühösen.
- Ohh, milyen aranyos. Azt hiszi ha rám küld egy nyálas fiúbandát megijedek?
- Nem Ő küldött. De miért is hívtad föl?
- Mert találkozni akartam vele?!
- Na nem mondd! Magamtól ki sem találtam volna.
- Azt mindjárt gondoltam. - kötözködött állandóan.
- Mindegy! A lényeg, hogy most figyelj mert csak egyszer mondom el: HAGYD ŐT BÉKÉN!! Megértetted? Vagy azzal a parányi agyaddal nehezedre esik fölfogni?
- Játszod itt a hőst, viszont lesz olyan amikor már nem leszel vele. Akkor majd ott leszek én. Ezt jól jegyezd meg. - mondta, majd hátat fordított és elment.
- Nem hiszem el, hogy lehet ekkora szemét!
- Oli. Nyugodj le! A lényeg, hogy amíg itt vagyunk nem fog senkit se bántani. Utána pedig kitalálunk valamit. - mondta Ya Ou - Viszont kérdezhetek valamit?
- Mondd.
- Miért érdekel ennyire, hogy mi van Petrával?
- Pont annyira érdekel mint bárki mást. - próbáltam meggyőzni Ya Out nem sok sikerrel. Még senkinek nem mondtam el, mit érzek Petra iránt. Lehet, azért mert még én sem tudom pontosan.
- Ugyan már. Ezt mindketten tudjuk, hogy nem igaz. Nekem és a srácoknak bármit elmondhatsz remélem tudod.
- Tudom.
- Na? Mondd el. Tetszik?
- Igazából még én sem tudom...Olyan fura. Nem szeretném, ha bármi baja esne. Főleg miután elmondta ezt a Dávidos történetet. Nem tudom mit érzek. Vagyis, de. Szeretem. - mondtam ki kicsit halkabban az utolsó szót.
- Nyugi Tesó. Nem mondom el senkinek ha nem akarod. Viszont meg kéne mondanod Neki.
- Nem is tudom... Még nincs itt az ideje.
- Ha te mondod.
- Szerintem menjünk haza.
- Oké.
Gyorsan hazaértünk. Én azonnal fölindultam Petra szobájába. Kopogtam.
- Gyere! - hallottam bentről.
- Heló! - lépem be.
Petra az ágyán ült és valamit rajzolt.
- Szia. Na mi volt? - kérdezte. Maga mellé tette a rajzot, majd megütögette az ágyat, hogy üljek le.
- Azon kívül hogy bunkó volt semmi érdekes. Nem fog bántani amíg itt vagy. Azt mondta, hogy úgysem lehetek örökké melletted szóval lehet majd otthon fog megkeresni. - húztam el a számat - De kitalálunk addig valamit.
- Köszi, hogy elmentetek. Tényleg sokat jelent viszont abban igaza van, örökké nem lehetsz/lehettek mellettem és egyszer úgyis megtalál. - szomorodott el.
- Hé! - simogattam meg a vállát - Amikor csak tudok melletted leszek! Amúgy mit rajzoltál amikor bejöttem? - váltottam témát.
- Hát, igazából nem nagy dolog. Csak ezt. - mutatott a rajzra.
- De jó! Nem is tudtam, hogy ilyen ügyesen rajzolsz.
- Köszi, de ez nem olyan nagy szám. Otthon vannak a jobb rajzaim. Majd egyszer megmutatom.
- Ó! Ezt vehetem egy meghívásnak, Hölgyem? - vigyorogtam.
- Ez csak természetes, Uram! - mosolygott most már Ő is.
Örülök, hogy végre mosolygott. Főleg, hogy miattam.
- Na szerintem én megyek. Eszem valamit. Már nagyon éhes vagyok!
- Mikor nem vagy az? - kérdezett vissza azonnal.
- Öööö...Asszem' olyan nincs.
- Én is lemegyek veled. Tudod mit ennék most?
- Na mit?
- Csokis sütit. Ha van hozzávaló itthon azt hiszem sütök.
- Én meg segítek. - mosolyogtam.
- Benne vagyok.
Hát azt hiszem egy elég jó kis délutánnak nézünk elébe. Lementünk a konyhába. Senki nem volt ott. Csak Réka és Ya Ou tévézett a nappaliba. A többiek pedig eltűntek.
Nagyon jó volt ez a kis sütögetés. Igaz egy kicsit majd össze kell takarítanunk, mert öhm.."kicsit" megdobáltuk egymást a liszttel, de jó volt. Szegény Petra haja csupa liszt lett. Meg a ruhánk is. Amíg elment lezuhanyozni én elkezdtem összetakarítani. Vagyis akartam, csakhogy nem találtam a söprűt.
- Hé, Ya Ou! Merre van a söprű? - kérdeztem a nappaliba lépve félig kínai barátomat.
- A helyén?! De te meg hogy nézel ki? - röhögött.
- Ja... Sütöttünk egy kis csokis sütit Petrával.
- Áá! Értem már. Szóval sütöttetek.
- Igen, sütöttünk. Semmi más. Ne gondolj rosszra, Feng!
- Ó, eszem ágában sincs.
- Na, megyek megkeresem azt a söprűt.
Meg is találtam. Tényleg a helyén volt... Nem is értem miért nem ott kerestem először... Gyorsan összesöpörtem, letöröltem a pultot és kész is volt. Mire Petra végzett minden a helyén volt. Viszont nekem is le kellett fürödni úgyhogy indultam is.

~ Petra szemszöge ~


Mikor Dávid fölhívott nagyon megijedtem. Találkozni akart velem, de szerencsére Olinak és Ya Ou-nak köszönhetően nem kellett elmennem. Ők mentek helyettem s megpróbálják rábeszélni, hogy hagyjon engem békén. Remélem sikerül. Miután elmentek a srácok Réka még egyszer följött a szobámba.
- Szió. - köszönt.
- Hali.
- Figyu! Bármilyen hülyeségnek is tartod átgondoltam. Oli tényleg érez irántad valami szerintem.
- Nem hiszem. - húztam el a szám.
- Mi az? Az a baj, hogy lehet nem érez irántad semmit? Várjunk csak. Tetszik neked!
- Csss...Lehet, hogy megkedveltem. De most nézz csak rá. Kedves, jó fej, vicces és meg akar védeni. 
- Belezúgtál! Tudtam! - mosolygott.
- De ne mondd el senkinek. Jó?
- Oké. De még az is lehet hogy összejönnétek.
- Hát... Nem is tudom.
- Hé! Gondold át! Itt vagyunk élő példa én és Ya Ou. Sose gondoltam, hogy összejövünk. Mégis itt van.
- Hmm... Majd meglátom el-e mondom Neki.
- Okés de most megyek gyorsan bevásárolni. Puszi.
- Szió.
Miután kiment elgondolkodtam. Rengeteg kérdés járt a fejemben. Vajon elmondjam Neki? Ő is szeret? Tényleg szeretem? Vajon miért akar ennyire megvédeni? Egyikre sem tudtam a választ. Inkább elkezdtem rajzolgatni. Imádok rajzolni és már sokan meg is dicsérték, milyen ügyes vagyok. Ha ideges, szomorú vagy akár boldog vagyok ezeket mind ki tudom fejezni rajzban. Valaki naplót írni imád, abban bontakozik ki, írja le az érzéseit én pedig rajzban. Épp a művemen dolgoztam amikor kopogott valaki. A Szöszi volt az. Elmesélte mi volt a találkozón, majd sütit sütöttünk és megígértem neki, hogy egyszer eljöhet hozzám és megmutatom a rajzaimat. A süti sütésnek "kicsit" lisztes vége lett úgyhogy elmentem fürödni. Fürdés után pedig tévéztem Pannival. Mivel már 8 óra volt gondoltam rendelhetnénk pizzát majd megint elmehetnénk sétálni. Legutóbb is olyan jó volt. Megrendeltük a pizzát majd fél óra múlva meg is érkezett:
- Itt a kaja! - kiabáltam. Mindenki azonnal a konyhába termett.