12.Rész

Sziasztok!:)
Nagyjából időben megérkeztem a résszel!:) Remélem tetszeni fog. Utólag is Boldog Mosolynapot!:D
Jó olvasást!:)
Petra xxx

Visszatekintés:

- Sziasztok! - köszönt mindenki.
- Na... Milyen volt a tegnapi randi? - kérdezte mosolyogva Réka.
Ha ő azt tudná... Nem mosolyogna. Elkezdtem neki mesélni...

- És végül otthagytuk. - fejeztem be a történetet.
Amint számítottam. Réka mosolygós arca döbbentté vált idő közben és a többiek is eléggé meglepődtek.
- Uhh... - törte meg a pér perces csendet - Sajnálom, hogy mindent elront.
- Én is. - mondtam - De mindegy is... Ne gondoljunk rá. Inkább reggelizünk. Már farkas éhes vagyok.

***

Délután 2 óra körül már a kocsiban ültünk és úton voltunk hazafelé, Budapestre. Ugyanúgy két kocsival mentünk, akárcsak gokartozni. Panni, Zsófi, Benny és Sziki az egyikben, Réka, Ya Ou, Oli és én pedig a másikban.Az út viszonylag csendesen telt. Láttam, hogy Olivér unatkozik így elkezdett telefonozni én pedig csak néztem ki az ablakon. Gondolkoztam és egyre fáradtabb lettem, s lassan lecsukódtak a szemeim.
Mikor felébredtem már Pesten voltunk és épp egy piros lámpánál álltunk.
- Jó 'reggelt' Hercegnőm! - nyomott Oli egy puszit az arcomra mikor meglátta, hogy kinyitódtak szemeim.
- Szia Szöszi.
- Jól aludtál? - érdeklődött kedvesen.
- Igen. - mondtam. 
- Ó, felébredtél? - nézett hátra Réka is.

- Igen. 
- Azon gondolkodtam, hogy följössz hozzám? - kérdezte Oli - Mert akkor majd később hazaviszlek.
- Oki. Nekem az úgy jó. - mosolyogtam.
- Akkor először elviszlek titeket Olihoz. - mondta Ya Ou.

Pesti viszonyokhoz képest hamar odaértünk. Kiszedtük a bőröndünket a csomagtartóból majd fölmentünk.
- Szép lakás. - dicsértem meg mosolyogva.
- De te szebb vagy. - jött közelebb majd megcsókolt - Nem vagy éhes? - kérdezte.
- De. - mosolyogtam.
- Akkor csinálok kaját. Szered a spagettit? 
- Persze. Imádom.
- Akkor megyek és csinálom. - nyomott puszit az arcomra. - Azt hiszem van itthon hozzávaló.
- Oké. Segítsek? - kérdezem.
- Nem kell. Nyugodtan nézz körül.
- Oki.
Oli bement a konyhába én pedig elindultam körülnézni. Az előszobából jobbra egy elég nagy szoba nyílt, a nappali. Volt bent egy krémszínű kanapé és két fotel szemben vele egy TV-vel. A TV körül volt egy nagy polc. Egyik oldalán könyvek, másik oldalán DVD-k helyezkedtek el. 
A nappalitól balra volt a fürdő, benne egy kád, egy zuhanyzó és egy mosdó volt. A mosdó felett egy kis fehér szekrény volt található. 
A fürdő után egy kisebb fiús szobába léptem. A Szöszi szobájába. Egész kis otthonos volt. Egy szekrény, egy kétszemélyes ágy, asztal, szék és zöldre festett falak. Az ajtóval szemben volt egy ablak is ahonnan a kinti napfény szűrődött be.
Ez után volt még egy szoba , ahol még nem jártam. Nem volt benne sok minden. Csupán egy szekrény, s ágy. Gondolom az volt a vendégszoba.
Miután véget ért a 'lakásfelfedező túrám' visszamentem a konyhába a szerelmemhez. Úgy tűnt nem sokára végez a vacsival.
- Megterítsek? - kérdeztem.
- Igen, az jó lenne. - mondta miközben a spagettit figyelte.
- Okés. Hol vannak az evőeszközök és a tányérok?
- Őőő evőeszköz itt. - mutatott egy fiókra a tűzhelytől balra - A tányérok pedig itt. - mutatott egy szekrényre ami szintén balra volt a tűzhelytől az evőeszközös fiók felett.
Elővettem egy-egy villát, tányért és az asztalra helyeztem. Ezen kívül ég megtudakoltam hol vannak a szalvéták majd abból is vettem egyet-egyet. A poharakat egyedül is megtaláltam ugyanis nem szekrényben volt, hanem egy polcon. Mindent elhelyeztem az asztalon és kész is voltam. Úgy tűnt mire végeztem a Szöszi is készen lett.
- Hozom a spagettit. - mondta.
- Hmm. De finom illata van.
- Remélem az íze is ilyen jó lesz.
- Biztosan. - mosolyogtam.
- Szedhetek, Hölgyem? - kérdezte.
- Természetesen, Uram. - válaszoltam nevetve.
Mikor már mindkettőnk tányérjában volt étel megkóstoltam.
- Hmm. Ez nagyon finom. - mondtam miután lenyeltem a falatot.
- Igyekeztem. - mondta Oli.
A vacsi többi része csendesen telt. Csak néha-néha szólaltunk meg. Egyébként mind a ketten nagyon éhesek voltunk már.
Vacsora után megnéztem mennyi az idő. Már fél 7 volt. Gyorsan elrepült az idő. - gondoltam.
- Szerintem menjünk át hozzám. Haza kéne vinni a cuccaimat és akár ott is aludhatnál. - mondtam kedvesen.
- Ohh. Ez jó ötlet. - mosolygott a Szöszi - Akkor viszont előtte elrakok valami ruhát holnapra.
- Oké. Én pedig elmosogatok.
- Hagyd csak majd megcsinálom én. - mondta azonnal.
- Ha mindent te csinálsz sose érünk át hozzám. - pusziltam meg.
- Jól van. - egyezett bele végül.
Gyorsan elmostam a tányérokat, poharakat és evőeszközöket. Mire végeztem Olika is összepakolt egy táskába.
- Na mehetünk? - kérdezte.
- Persze.
- Viszem a bőröndöd.
- Köszi.
Beraktunk mindent Oli kocsijába, s elindultunk felém. Szerencsére nem laktunk messze így elirányítgattam a barátomat. Kb. 15 perc alatt haza is értünk.
- Na végre. - mondtam miután föllépcsőztünk a másodikra.
Mivel én egy négyemeletes házban lakom ezért sajna nincs lift. Ha fáradt vagyok ég a másodikon lévő lakásba is nehéz fölmenni, vajon milyen lehet ilyenkor a negyedikbe lakni? Mindegy nem akarom tudni. 
- Hova rakhatom a bőröndöt? - kérdezte Oli.
- Hagyd csak itt, az előszobában. - válaszoltam.
- Itt a fürdő. - mutattam balra - Ott a nappali. - mutattam előre - Itt az én szobám - mutattam jobbra - És ott a vendégszoba - mutattam a szobám melletti ajtóra - Valamint ott a WC a fürdőszoba mellett.
- Szép lakás. - mondta, s körülnézett.
- Köszi. Szerintem én lefürdök. - mondtam. - Addig érezd otthon magad. - mosolyogtam.
Előszedtem egy pizsit a szekrényemből, majd egy fehérneműt és bevonultam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésülködtem és kész is voltam. Mikor kimentem a szobámban találtam Olit aki az ágyamon telefonozott. Tipikus.
- Fürdesz? - kérdeztem.
- Ahha. - adott egy puszit majd elment a fürdőbe.
Míg fürdött megágyaztam. Gyorsan kész lett.
- Itt is vagyok. - mondta majd befeküdt mellém az ágyba.
- Végre. Aludjunk mert én nagyon fáradt vagyok.
Fogalmam sem volt hány óra lehet. Talán 10 körül járt. Igaz nyár volt meg minden de én ebben az egy hónapban rendesen elfáradtam. Minden nap éjfélnél hamarabb nem feküdtünk le.
- Én is eléggé elfáradtam ma. Jó éjt Hercegnőm. - mondta.
- Jó éjt Szöszi. - köszöntem el én is majd lekapcsoltam a lámpát.
Egymást ölelve aludtunk el.

~ Olivér szemszöge ~


A mai nap kicsit fárasztó, de nagyon jó volt. Mikor hazaértünk hozám mentünk Petrával. Én csináltam vacsit Ő pedig körülnézett a lakásban. Miután megettük a spagettit én összeszedtem pár ruhát amit holnap fölveszek az én Hercegnőm pedig elmosogatott, majd elindultunk hozzá. 
Kb. 15 perc múlva ott is voltunk. Egy négy emeletes ház 2. emeletén lévő kis lakásában lakott.
Szép, otthonos kis lakás volt. Ő elment zuhanyozni én pedig körülnéztem. A hálószobában egy ágy, íróasztal és két szekrény helyezkedett el. A konyhája nem volt túl nagy, de nagyon pici sem. Épp el lehetett férni benne. A nappaliba egy TV, kanapé és egy csomó DVD/könyv volt.
Miután körbenéztem úgy döntöttem bemegyek a szobájába. Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem telefonozni. Nem sokára Ő is kész lett. Elmentem fürödni. Fürdés után befeküdtem mellé az ágyba és egymást ölelve aludtunk el.

11.Rész

Halihó!:3
El is érkeztünk a 11. részhez. Köszönöm a kommenteket, oldalmegjelenítéseket. Mindenkinek kívánok nagyon jó nyári szünetet!:) Pihenjetek sokat, szórakozzatok jól!:)
Jó olvasást!:)
Petra xxx

Visszatekintés:
- Nem, ő nem a barátnőm. Csak egy haver. - mondta a Szöszi.
Bár tudom, hogy megbeszéltük, de egy kicsit akkor is rosszul esett. Mindegy, nem akartam hisztisnek tűnni úgyhogy szó nélkül hagytam.

Visszamentünk a többiekhez, majd haza indultunk.
- Én szerintem elkezdek összepakolni. - mondtam - Ugyanis szerintem mindenhol van valamim. Nem szeretnék semmi itt hagyni.
- Jövök, segítek. - mondta a Szöszi.
- Nem lesz ebből pakolás... - nevetett Ya Ou.
- Hé, Feri! - kezdtem - Mindenki magából indul ki. - néztem rá majd a barátnőmre.
- Nem vagyok Feri. 
- Akkor Feng. - nevettem.
- Igen? Akkor... - kezdte és elindult felém. Tudtam, hogy meg akar csikizni szóval én is futottam.
 Kb. az 5. kör után elfáradtam és Oli mögé bújtam, aki csak rajtunk nevetett.
- Wááá! Segíts! - lihegtem.
Tisztára olyanok voltunk mint az 'érett' felnőttek.
Miután befejeztük a fogócskát tényleg elindultam föl pakolni. Egy fehér egybe ruhán, pulcsin és kalapon kívül mindent beleraktam a bőröndbe, ugyanis ebben terveztem holnap hazamenni.
Mikor végeztem a szobám összepakolásával valaki kopogott.
- Gyere! - szóltam.
- Szia Hercegnőm. - köszönt Oli.
- Szia Szöszi. Mikor lettem én 'Hercegnő'? - mosolyogtam rá kedvesen, majd megcsókoltam.
- Mostantól. - mondta két csók között.
Csókja érzéki, és lágy volt. Mintha máris hiányoztam volna neki. Remélem azért otthon majd a sok koncert mellett sok időt tudunk majd együtt tölteni.
Nem bántam volna, ha tovább tart ez a pillanat, de a levegő hiánya sajnos elszakított minket egymástól.
- Össze pakoltál? - kérdezte.
- Igen... Bár még szerintem a ház többi részében is van pár holmim. Ez kevésnek tűnik.
-  Úgyis kezd sötétedni. Nem lenne kedved elmenni fagyizni ketten? Aztán meg mondjuk sétálni a Balatonnál? Mint múltkor. Csak most nem kíváncsiságból vagy unalomból mennék le hanem mondjuk egy romantikus sétára? - mosolygott.
- Ez tök jó ötlet. - mondtam - viszont akkor át kéne öltöznöm. Vagyis kipakolni a bőröndöt, mert erre nem is gondoltam és az alján vannak a szebb ruháim.
- Így is gyönyörű vagy. - mondta.
- Köszi, de azért mégis jobb lenne egy szebb ruhában, nem? - nevettem.
- Szerintem ruha nélkül jobb lenne... - gondolkodott.
- Igen? Kint az utcán?
- Nem. Mondjuk itt. Ketten. - villantotta meg a huncut mosolyát.
- Haha. Na menj ki szépen én pedig átöltözöm.
- Nem maradhatnék itt? - vágott 'szomorú' fejet.
- Nem.
Adtam neki egy puszit majd kiment.
Először elmentem letusoltam, majd kihalásztam a bőrönd aljáról egy vörös egybe ruhát. Gondoltam tökéletes lesz erre az alkalomra. Úgy gondoltam kicsit most erősebb sminket teszek fel.

Úgy nagyjából fél-egy óra múlva készülhettem el, majd le indultam a konyhába. Ahogy sejetettem. Olivér ott várt rám.

- Wáó! De csinos valaki. - jött közelebb, s megcsókolt.

- Köszi. Te is jól nézel ki. - mondtam.

Igaz, nem öltözött ki nagyon. Csak egy farmer és egy egyszerű póló volt rajta, de a tökéletesen belőtt hajával valóban nagyon jól nézett ki.

- Indulhatunk? - kérdezte.

- Persze.

- Elmentünk. - kiabált be a nappaliba Oli mire Bence jött ki.

- Hát ti?  Hová mentek? - kérdezte.

- Fagyizni aztán pedig sétálni a Balatonhoz. - mosolyogtam.

- Ohh. Értem. Hát, jó szórakozást. Sziasztok.

- Sziasztok. - köszöntünk mi is.

Az este csodálatosan telt. Elmentünk fagyizni egy olyan helyre ahol még nem voltunk és valami isteni fagyit adtak, majd pedig a Balatonhoz sétáltunk.

Csak úgy, mint múltkor szinte nem volt senki. Sétálgattunk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Élveztük egymás társaságát. Nem akartam, hogy vége legyen ennek az estének. Amíg...amíg meg nem láttam egy ismerő arcot felénk közeledni. Amint megláttam felismertem. Nem hiszem el. Már itt sem tud békén hagyni??! - gondoltam.

~Olivér szemszöge~

Bevallottam. Bevallottam Petrának, hogy szeretem. Mikor a reakciójára vártam felmerült bennem... Talán kár volt elmondanom. Ő úgysem így érez. De most. Már nagyon örülök, hogy úgy cselekedtem ahogy.

Ma sétálni a Balatonnál és fagyizni készültünk. A konyhában vártam míg a Hervegnőm elkészül. Gyönyörű volt. Egy szexi vörös ruhát vett föl ami eszméletlenül jól állt rajta.

- Wáó! De csinos valaki. - csókoltam meg.

- Köszi. Te is jól nézel ki. - mosolygott.

Olyan gyönyörű amikor mosolyog. Nem szívesen látom, hogy szomorú. Remélem mellettem nem fog szomorkodni.

Már épp indultunk, mikor bekiabáltam a srácoknak a nappaliba, ahonnan Benny jött ki, s kérdezte hová megyünk. Petra elmondta neki és már indulhattunk is.

Egy olyan fagyizóba vittem Petrát ahol még nem járt - legalábbis velünk nem - és nagyon finom fagyit adnak, majd a Balcsihoz mentünk.

Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, nevettünk majd egy alak közeledett felénk. Először nem ismertem föl, de amikor közelebb ért hozzánk halvány fényben megláttam az arcát.

Gergő volt. Ebben biztos voltam. Viszont valamit nem értettem. Vagyis több mindent. Először is: Miért van itt? Másodszor: Honnan tudta, hogy itt vagyunk? Harmadszor pedig: Mit akar tőlünk pont itt, pont most?

- Helóka! - köszönt.

- Mit keresel itt? - kérdeztem kissé idegesen.

- Úgy hallottam randizgattok. Saját szememmel akartam látni, hogy ezzel a nyálas cicafiúval vagy együtt. - mutogatott rám Petrához beszélve.

- Most hagyd békén Petrát és kettőnket is és húzzál el innen! - kiabáltam rá.

- Nem hozzád beszéltem. Mi van Petra? Amióta ezzel a Bájdövéj vagy mi 'sztárjával' vagy megnémultál? 

Minden egyes szóval vagy engem vagy pedig a bandát szólta le amit nem tűrtem. Ha nem lenne itt Petra és szorongatná a kezem már rég felpofoztam volna ezt az idiótát.

- Ha még egyszer le mered szólni a bandámat én...én...

- Te? Elkezdesz sírni? - röhögött.

- Csak hogy tudd. Ha nem lenne itt Petra már rég kihullott volna pár fogad. - indultam majdnem neki.

- Oli! - hallottam a Hercegnőm hangját mögülem - Nem ér ennyit. Ne foglalkozz vele.

- Na mi van? Meg mertél szólalni? - kérdezte Gergő Petrától.

- Minek vagy itt, Gergő? - kérdezte Petra figyelmen kívül hagyva annak a vadbarom kérdését és gúnyolódását.

- Mondom. Kíváncsi voltam, hogy tényleg ezzel a bájgúnárral szűrted-e össze a levet. De úgy látom teljesen elment az eszed és igen.

- Képzeld el, jól látod, hogy Olival vagyok együtt. Nem ment el az eszem. Épp hogy megjött. Akkor nem voltam észnél amikor veled voltam együtt. És tudod miért? Mert ő szeret. És én is szeretem őt. - vágta Gergő fejéhez.

- Haha. Szeret, mi? - nevetett lesajnálóan a Baromarc - Hidd el. Az első jött-ment rajongócskával meg fog csalni aki szembe megy vele.

- Na jó! Most volt elég. Húzz innen el és hagyj minket, de főleg Petrát békén! - kiabáltam. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. - Én ŐT szeretem és nem mást. Érted? Soha nem csalnám meg és soha nem okoznék neki fájdalmat nem úgy mint te! És ha még egyszer zaklatni mered szétverlek! Érted?

- Uhúú! De megijedtem. Mindjárt bepisilek. A nevetéstől. Te? Megversz? Haha. Jó vicc volt.

Most már aztán tényleg elég volt!  Már majdnem behúztam neki egyet, de egy kéz megállított.

- Szöszi! Kérlek ne! - mondta Petra. Látszott rajta, hogy már majdnem sír - Nem ér ennyit ez az idióta! Csak a szája nagy és azt akarja, hogy mérges légy. Ezért minden egyes szóval bánt. Ne foglalkozz vele és abbahagyja.

- Tudod milyen nehéz megállni, hogy ne szedjem le a fejét? 

- Nyugi. - nyomott egy puszit a számra.

- Ohh. Hogy már össze is jöttetek? Most már értem miért véded ennyire Petrát, szépfiú.

- Na most húzzál el innen végre. Sikerült tönkretenned az esténket, nagyon örülhetsz viszont ha nem bánnád mi hazamegyünk. Szia! - mondtam neki és elindultunk Petrával vissza a srácokhoz ott hagyva Gergőt.

- Találkozunk még ne aggódjatok! - kiabált utánunk.

Gondolom elégedett volt, hogy az utolsó esténket itt elrontotta. Azt viszont még nem tudom hogy fogjuk lerázni legközelebb. Fogalmam sincs honnan tudja hol lakunk. Lehet, hogy nem is tudja csak blöffölt. Remélem a második.
Az út csendesen telt. Nem volt kínos. Petra elmerült gondolataiban, ahogy én is míg hazaértünk.

***

~ Petra szemszöge ~

A tegnap este csodálatos volt. Pont addig, míg Gergő föl nem bukkant. Tönkretett mindent. Az utolsó esténket itt. Mindig is a legjobbkor, a legjobb helyeken bukkan föl.

Tegnap este már nem foglalkoztunk semmivel. Mindketten eléggé elfáradtunk így éjfél tájt lefeküdtünk aludni.

Reggel Olivér karjaiban ébredtem, aki még aludt. Édesen szuszogott mellettem. Adtam egy puszit szájára, majd ébresztgetni kezdtem, mivel rájöttem, hogy ma délelőtt - bár valószínű, hogy ebből délután lesz - haza indulunk.

- Oli! Oli! Kelj fel. Hasadra süt a nap. - pusziltam meg még egyszer.

- Nyaaa. Még egy picit.

- Ma indulunk haza. És te még el sem pakoltál.

- Nem baj.

- De. Na gyere. Menjünk reggelizni.

Egy kis noszogatás után végül az én Szöszim is fölkelt. Megnéztem mennyi az idő. 9 óra. Gondolom akkor már a többiek fent vannak. Jól gondoltam. 
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Sziasztok! - köszönt mindenki.
- Na... Milyen volt a tegnapi randi? - kérdezte mosolyogva Réka.
Ha ő azt tudná... Nem mosolyogna. Elkezdtem neki mesélni...

10.Rész

Sziasztok!:)

Megérkeztem a 10. résszel. Mivel a 10. ezért gondoltam kicsit különlegesebb lesz.;) Remélem tetszeni fog. 

Jó olvasást!:)

Sziasztok!

Petra xxx

Visszatekintés:

- Mert...nem tudom, hogy mondjam, de ez azalatt az 1 hónap alatt nagyon megkedveltelek. És nem csak mint barátot...Azt hiszem....szeretlek... - mondtam szemébe nézve és a reakciót várva.

~ Petra szemszöge ~

Észre sem vettem, hogy valaki jön csak akkor amikor a Szőkeség köszönt. Egy picit összerezzentem. Megkérdeztem miért nincs a buliban mikor megkérdezte mi a baj. Először nem akartam róla beszélni, de végül kiszedte belőlem. Elmondtam, hogy Gergő mit írt és, hogy kezdek félni tőle. Már annak is nagyon örültem, hogy meghallgatott és nem hagyott itt - pedig érezhette volna jól magát - és az, amikor azt mondta megvéd... Iszonyatosan jól esett. Végül... Így szólt: Azt hiszem....szeretlek...
Azonnal elfelejtettem Gergőt. Csak örültem. Örültem annak, hogy Ő is úgy érez mint én. Ekkor közelebb hajoltam hozzá és nem tudom én csókoltam meg Őt, vagy Ő engem, de ez teljesen mindegy. A lényeg hogy megtörtént. Úgy éreztem Boldog vagyok.
Nem tudtam mit mondjak. Nem is kellett egyetlen szó sem. Amikor eltávolodtunk egymástól a szemébe néztem és mosolyogtam.
- Én is szeretlek. - mondtam, majd újra megcsókolt.
- Vissza megyünk a buliba? - kérdezte mosolyogva.
- Menjünk.
- Most már elhiszed, hogy megvédelek attól a baromtól? - kérdezte útközben.
- Igen.
Amikor beléptünk a házba olyan volt mintha semmi sem történt volna. Mindenki táncolt, evett, ivott, jól érezte magát. Csak nekünk volt fontos ez a fél-1 óra. Kézen fogva mentünk a konyhába innivalóért, amikor Réka jött velünk szembe. Amint meglátott jobban mosolygott mint eddig. Először nem esett le, csak amikor ránk aztán a kezünkre nézett.
- Sziasztok! - próbálta meg túlkiabálni a zenét.
- Szia!- köszöntünk.
- Hát ti hol voltatok? - kérdezte.
- Csak...a parkban. - mondtam - Hosszú történet.
- Oké. Azért majd meséld el. - nézett rám.
- Hozok inni. - mondta Oli kettesbe hagyva Rékával.
- Oki.
- Na?? Mi történt? Mondd már! - támadott le Réka amint a Szőkeség ott hagyott minket.
- Nyugi! Kicsit később elmondom ha följössz a szobámba. Úgyis kezdek fáradt lenni.
- Okés. Küldj SMS-t. Addig megyek, megkeresem Ya Ou-t.
Gondolom azért ment, hogy elmondja összejöttem Olivérrel. Pár perc múlva vissza is tért az előbb említett személy.
- Tessék. - adta át a poharat.
- Köszi. Figyelj én szerintem lefekszem aludni. Már kezdek fáradt lenni.
- Jól van. Menjek veled? - kérdezte aranyosan.
- Nem kell. - mosolyogtam - Nyugodtan maradj még. Szia. - pusziltam meg.
- Naa. Csak ennyit kapok?
- Miért nem elég? - nevettem, majd megcsókoltam.
- Így mindjárt más. - mosolygott - Jó éjt.
- Jó éjt.
Fölmentem a szobámba. Mivel elég hangos volt a zene így fönt is teljesen hallottam. Átöltöztem pizsibe majd küldtem egy SMS-t Rékának:

Szia!:) Ha kíváncsi vagy mi történt akkor gyere fel a szobámba és elmesélem!

Azonnal jött a válasz:

Repülök!:D

Alig raktam el a telefonomat máris kopogtak.
- Gyere! - mondtam.
- Na végre. Már kíváncsi vagyok. - vigyorgott Réka - Együtt vagytok?
- Nyugi. Mindent szép sorjában... - mondtam.
Elmeséltem neki mindent töviről hegyire. Egyszer sem szólalt meg csak mosolygott és látszott rajta, hogy nagyon örül annak, hogy végre én is találtam magamnak valakit.
- És újra megcsókolt. - fejeztem be a történetet.
- Uu!! De jó! Nagyon örülök nektek. - ölelt meg.
- Én is. - mosolyogtam - Most nagyon boldog vagyok.
- Tudtam, hogy összejöttök. Annyira összeilletek. Végre igazán boldognak látlak Gergő után.
- Hát igen... Remélem Olivérben nem csalódok majd.
- Ő nem olyan. Viszont most megyek, hagylak is aludni.
- Oké. Szia.
- Szia. Jó éjt.
- Jó éjt.
Miután Réka kiment a zaj ellenére hamar elaludtam. Ilyenkor jó, hogy nem csak a teljes csöndbe tudok aludni.
Mikor felébredtem a Szöszivel találtam szemben magam, aki édesen szuszogott mellettem átölelve engem. Olyan aranyosan aludt. Nem akartam fölkelteni. Apró csókot hintettem arcára, majd óvatosan lehámoztam magamról karjait. Először elmentem a fürdőbe fogat és arcot mosni, majd megfésülködtem és tettem fel egy kis sminket. Mikor visszamentem Oli még mindig aludt így hát elkezdtem öltözni. Már felvettem a nadrágot mikor úgy éreztem valaki néz.
- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva.
- Hé! Te meg mióta vagy fönt? Az előbb még aludtál. - nevettem.
- Tudom én mikor kell fölkelni. Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - vettem föl egy pólót.
- Nyaa! Az előbb jobb volt. - mondta mint egy ovis.
- És azt szeretnéd, hogy úgy menjek utcára? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem. Ezt csak én láthatom. - mondta - Puszit már nem is kapok? - 'durcizott' be.
- Dehogynem. - mentem oda hozzá és adtam a szájára egy puszit ő pedig hosszan megcsókolt.
- Nem szeretnél felkelni? - kérdeztem a még mindig ágyban fekvő Olitól.
- Mmmmm. Jó ez itt. De még jobb lenne ha vissza jönnél. - nézett rám édesen.
- Hát ha szeretnénk még lemenni a Balatonhoz akkor nem ártana fölkelni. 
- De én csak vele szeretnék lenni.
- A parton is velem vagy lustaság. - pusziltam meg - Légyszi kelj fel. Csak a kedvemért. - néztem kiskutya szemekkel.
- Na jó. A kedvedért fölkelek ha kapok egy puszit.
- Oki. - pusziltam meg.
- Puszit mondtam? Csókra gondoltam. 
- Azt is kapsz. - csókoltam meg.
Végre kikelt az ágyból. Csak egy boxer volt rajta. Gondolom későn ért véget a buli és már csak arra volt ereje hogy befeküdjön mellém és aludjon. Bár nem is bántam. Így legalább láttam tökéletes izmos felsőtestét. Nem túl kigyúrt, de azért látszik rajta, hogy edz. Tökéletes volt. 
- Átmegyek a szobámba másik ruháért.
- Oké. Addig lemegyek megnézem a többiek fönt vannak-e már.
- Jól van. - puszilt meg majd kiment a szobából.
Fogalmam sem volt, hogy a többiek tudják-e mi történt az este, vagy hogy együtt vagyunk Olivérrel. Ha nem tudják majd most megtudják. Bár Réka biztos elújságolta már a jó hírt.
- Jó reggelt! - köszöntem vidáman.
- Jó reggelt Júlia! - köszönt Ya Ou - Hol hagytad Rómeót??
- Nagyon vicces vagy Feng. - jött le épp akkor Oli - Itt vagyok.
- Amúgy honnan tudjátok? Nem is beszéltünk tegnap. - mondta a barátom. Olyan jó ezt mondani: barátom. Hmm...
- Háát az úgy volt... - kezdte Réka - hogy beszéltem tegnap Petrával és muszáj volt a többieknek is elújságolnom a jó hírt.
- Örülök, hogy végre összejöttetek, Tesó. - mondta Ya Ou.
- Kösz. - mondta Oli, majd megpuszilt.
- Na szerintem reggelizzünk, mert már nagyon éhes vagyok. - adtam hangot a gondolataimnak.
- Mi is örülünk, hogy együtt vagytok. - mondták a többiek.

***

Úgy döntöttünk ebéd után lejövünk a Balatonhoz, így utoljára ugyanis holnap délelőtt haza utazunk... Pedig még szívesen maradnék. És még azt sem tudom hol lakik Oli, milyen messze tőlem és hogy ha majd suli lesz mennyit meg hogy tudunk találkozni. Főleg, hogy ők járnak koncertezni. Mindegy inkább nem gondolok ilyesmire, mert még elrontja a kedvem. Inkább jól érzem magam. Arra igazából még nem is gondoltunk (és szerintem Ya Ou-ék sem), hogy ugye a rajongók még nem tudják, hogy Olinak és Ya Ou-nak van barátnője. És még a managerük sem tudja... Kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Én azért magamra veszem az ilyeneket, ha például lehurrognak, lerondáznak és stb. Végül is Olivér bárhol találhatna egy nálam szebb és jobb lányt. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben bámultam magam elé.

- Valami baj van? - kérdezte Oli.

- Nem. - válaszoltam - Vagyis... De. 

- Mi a baj?

- Hát, hogy a rajongók még nem tudják, hogy együtt vagyunk. És ha megtudják akkor mit fognak szólni hozzá? Mármint... Én eléggé magamra veszem ha leszólnak, és bárhol találnál nálam szebb lányt. Nem akarom, hogy megutáljanak.

- Ha csak ez a gond, akkor megnyugtatlak: Nekem te vagy a legszebb és nem kell másik lány. A rajongók pedig ha nem fogadják el a döntésemet, az az ő bajuk. - mosolygott édesen - És szerintem még nem kéne elmondani, hogy együtt vagyunk, mert Ya Ou-ék szerintem elmondják és akkor csak magunkat látnánk a tévébe, plusz egy szabad percünk nem lenne. Egész nap jönnének a fotósok. Majd ha a Ya Ou és Réka sztori lecseng. Vagy amikor akarod.

- Szerintem sem kéne még. - mondtam.

- Szerintem meg ne ezzel foglalkozzunk. Érezzük jól magunkat.

- Oké. Menjünk fagyit enni. - álltam föl.
- Jó ötlet. - mondta.
Nem messze volt egy fagyizó, úgyhogy oda elsétáltunk. Én szokásomhoz híven csoki fagyit kértem, a Szöszi pedig epret.
Miközben sétáltunk vissza a többiekhez 5 lány jött felénk. Gondoltam felismerték Olivért. Hát jól gondoltam. Amikor odaértek hozzánk köszöntek.
- Sziasztok!
- Heló. - köszöntünk vissza Olival.
- Oli csinálhatnánk veled egy képet és kérhetünk egy aláírást? - kérdezte az egyik lány.
- Persze. - mondta a Szöszi.
- Okés, köszi. Lefotóznál minket, légyszi? - kérdezte tőlem a lány. Gondoltam nem leszek bunkó, inkább bevágódok náluk... Nem ártana pár ember aki bír, ha esetleg kiderül, hogy Oli barátnője vagyok.
- Hát persze. - mosolyogtam a lányra - Mosolyogjatok! Kész is. Inkább csinálok még egyet, hogy biztos jó legyen. Kész.
- Köszi. Ne haragudjatok, hogy megkérdezem. - ez rosszul kezdődik, gondoltam - Te Oli barátnője vagy?
- Nem, ő nem a barátnőm. Csak egy haver. - mondta a Szöszi.
Bár tudom, hogy megbeszéltük, de egy kicsit akkor is rosszul esett. Mindegy, nem akartam hisztisnek tűnni úgyhogy szó nélkül hagytam.

9.Rész

Sziasztok!:)
Mint látjátok megint új részt hoztam. Mivel az előzővel késtem gondoltam most hamarabb hozom. Kicsit több lesz benne a szemszög váltás, de azért remélem tetszeni fog!:)
Jó olvasást!
Sziasztok.
Petra xxx

Visszatekintés:

Mire mindezzel kész lettem elkészült a rántotta és mindenki felkelt. Megreggeliztünk majd megbeszéltük a mai programot. Strand lesz délelőtt ha már sikerült ilyen "korán" felkelnem délután pedig meglátjuk. Biztos kitalálunk valami jót mint mindig.

- Szerintem akkor én megyek is öltözni. - mondtam.
- Oké. 
Fölmentem a szobámba. Előszedtem a törölközőmet és a fürdőruhámat. Az utóbbit fölvettem, összecopfoztam a a hajam majd néhány dolgot bedobáltam a strandtáskámba. Már csak a napszemüvegem hiányzott. Aztán eszembe jutott, hogy tegnap a nappaliba leraktam az egyik szekrényre. Lementem érte és már kész is voltam. Lementem a konyhába megvárni a többieket.
Amint mindenki kész lett lesétáltunk a Balatonhoz.
- Ki jön fürödni? - kérdeztem. 
- Én! - mondta Benny - Panni te nem jössz?
- Na jó megyek én is.
- Mi is megyünk. - mondták Ya Ou-ék.
- Zsófi? Sziki? Oli? - kérdeztem.
- Én megyek. - mondta a Szöszi.
- Mi nem.
- Oké akkor menjünk.
Egy ici-picit hideg volt a víz - bár lehet hogy csak én vagyok a fázós - úgyhogy úgy terveztem majd lassan besétálok és megszokom. Igen, terveztem volna ha a barátnőm nem megy azonnal bele és kezd el fröcskölgetni.
- Héé! Réka! Légyszi ne. - kérleltem nevetve.
- Akkor gyere be!
- De hideg a víz.
- Nem is hideg! Tök jó. 
- Megyek ha nem fröcskölsz.
Amint ezt kimondtam már mindenki engem fröcskölt amikor eszembe jutott valami. Van a táskámba vízibomba. Gyorsan sarkon fordultam és rohantam a táskámhoz. Kivettem belőle pár vízibombát és a mosdóba megtöltöttem. Visszamentem a vízhez. Persze akkor már nyugodtak voltak. A hátam mögé rejtettem a vízi bombát és odamentem.
- Miért rohantál el? - kérdezte Ya Ou - Gyanús vagy te..
- Ohh...semmiség. - mosolyogtam - Csak ezért. - dobtam meg őket.
Amint eldobáltam az összeset Ya Ou és Oli kijött a vízből és fölemeltek.
- Nee!! Nem volt elég múltkor? - kiabáltam.
- Nem. - és beledobtak a vízbe.
Már nem is volt olyan hideg. A kis vizi csatánk utáán még úszkáltunk, labdáztunk meg ilyenek aztán úgy döntöttünk hazamegyünk. 
- Mi lesz az ebéd? - kérdezte Sziki.
- Szerintem rendeljünk valamit. -dobta be az ötletet Benny.
- Jó, de mit? - kérdeztem.
- Mondjuk...Gyros?
- Okés. Én benne vagyok.
- Többiek?
- Nekem jó. - mondta Zsófi.
- Nekünk is. - szóltak a többiek.
Megrendeltem az ebédet majd fél óra múlva ki is hozták. Kifizettem majd asztalhoz ültünk. Szerintem finom volt.
A délutánt filmezéssel és lustulással töltöttük, este pedig - mint mindig - most is elmentünk sétálni, bár most nem az üzletekhez és a sétáló utcához, hanem a partra. És mivel nem mentünk későn mentünk, ezért láttuk a naplementét. Gyönyörű volt, és romantikus. Hmm...Olyan jó lett volna amikor nézzük a barátomhoz (aki sajnos nincs) odabújni és vele nézni. Szép romantikus pillanatok. Mindegy azért így is nagyon szép volt. Sétálgattunk, beszélgettünk, nevettünk és jól éreztük magunkat.

***

~ Olivér szemszöge ~

Iszonyatosan gyorsan telik a nyár. El sem hiszem, hogy már csak 3 napig vagyunk itt. Pedig olyan jól volt. Hiányozni fog és nem csak ez hanem a társaság is. Remélem ez után is összejövünk majd így 8-an. Csak úgy, délutánonként. Mivel már csak pár napunk van így úgy döntöttünk, hogy holnap szervezünk egy bulit itt a házban. Akár nem csak mi, hanem meghívunk más ismerősöket is. Például az x-faktorból is jönnek egy páran. Jó kis buli lesz.
- Akkor Réka és én elmegyünk díszeket venni. - mondta félig kínai barátom.
- Sziki és én pedig takarítunk. - mondta Zsófi - És ha hazaértek ti is segítetek! - nevetett.
- Petra és Oli kaját, míg Benny és Panni piát vesz. - mondta Ya Ou.
- Aha. Asszem' minden világos. - mondta Petra is - Akkor induljunk.
- Várjatok! - állított meg Ya Ou. - Petra. Figyelj Olivérre és ne hagyd kettesben a kajával, mert akkor mi nem eszünk semmit. - röhögött.
- Hahaha. Úgy látom vicces kedvedben vagy Ferenc. - mondtam.
- Bocs. Ezt muszáj volt. - nevetett még mindig.
- Nyugi Ya Ou. Nem fogja megenni majd vigyázok rá. - mosolygott Petra is - Na de most már menjünk.
Mivel 2 kocsi volt így az egyikkel Rékáék mentek díszeket venni a másikkal pedig Panni, Petra, Benny és én mentünk a szuper marketbe, majd ott ketté váltunk.
Miután vettünk egy csomó kaját megkerestük Bencééket majd haza indultunk.

***

~ Petra szemszöge ~

- Akkor minden megvan, ugye? - kérdeztem végül mikor már megvolt a dekoráció, kaja, pia és már csak rendbe kellett volna szednem magam.
- Szerintem ja. - mondta Réka is.
- Stip-stop fürdő. Mondtam mielőtt valaki lenne olyan rendes és befoglalná.
Először tusoltam. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra. Jól esett. Olyan jó volt ez az egy hónap. És gyorsan eltelt. Gergőről azóta sem hallottam szerencsére. Azért az fura, hogy amikor idejöttünk azt hittem kín szenvedés lesz az itt eltöltött időt mivel nem szerettem a ByTheWay-t... Aztán megismertem őket. Most már értem miért szeretik őket ennyien. Ja, és nem elég hogy megszerettem őket még be is jön Oli. Ha ezt nekem valaki másfél hónappal ezelőtt mondja a képébe röhögök. 
Miután végeztem a fürdéssel és megmostam a hajam megtörölköztem és elindultam a szobámba.

Kiválasztottam a ruhám. Nem akartam túlságosan kiöltözni, de mégsem akartam mondjuk egy melegítőbe lenni. Végül egy pink felsőnél, egy fekete nadrágnál és egy fekete magassarkúnál maradtam néhány kiegészítővel. Mire felöltöztem a hajam is megszáradt, így kivasaltam és kiengedve hagytam. Most egy kicsit jobban kisminkeltem magam mint általában és már kész is voltam.
Megnéztem mennyi az idő. Még negyed órám van minimum. Így hát kiültem az erkélyre és felnéztem facebookra.
Nem történt sok minden ezért lecsuktam a laptopom tetejét és lementem.
- Hali. Mizu? - kérdeztem Pannitól a konyhában.
- Szia. Semmi. Szerintem nemsokára már jönnek  a vendégek.
- Ja... Szerintem is. - amint ezt kimondtam már csöngetett is valaki.
- Megyek kinyitom. - mondta Panni.
- Oké.
Jó, hogy Panni ment ajtót nyitni, mert a srácok valami haverjai jöttek akiket nem ismerek. igazából szerintem szinte senkit nem fogok ismerni...Csak akiket Réka és én hívtunk.
Nem sokára már mindenki megérkezett...Legalábbis gondolom, mert kezdett telni a ház úgyhogy ha akartak volna se tudtak bejönni sokkal  többen. Vagyis bejöttek volna csak nem nagyon férünk el. Már egy ideje tartotta buli. Nagyjából éjfél lehetett. Fogyott a pia és az emberek kezdték "kicsit" jobban érezni magukat. Igazából úgy hogy egy srác már az asztalon táncolt(?). Én is ittam, táncoltam, ettem és ismerkedtem eberekkel, de mivel elfáradtam leültem amikor odajött egy fiú. Helyes volt meg biztos kedves is csak részeg. Már éreztem az alkoholszagát messziről.
- Szia Szépség. Jössz táncolni? - kérdezte.
- Heló. Persze. Miért ne. - egyeztem bele - Várj egy picit. - mondtam, ugyanis jött egy üzim.

" Szia Cica. Hallom buli van nálatok és nemsokára mész haza. Mit szólnál ha esetleg meglátogatnálak?"

Le mertem fogadni, hogy Dávid az. És nem csak azért mert ismeretlen a szám mint múltkor, de cicának is hív. Nem akartam hogy idejöjjön. Bár tudtam, hogy ilyen tömegbe nem bántana (főleg, hogy itt vannak a Srácok is) mégis féltem tőle. Könnyek gyűltek a szemembe. Nem akartam itt maradni. Kirohantam a házból egészen addig a parkig amit a múltkor fedeztem fel. Leültem a padra és ott zokogtam. Az hittem ez lesz az egyik legjobb este amit itt töltök, de Dávid tönkretette. Mindent tönkretesz. Nem hiszem el. Csak ültem a padon és zokogtam.

~ Olivér szemszöge ~

Nagyon jól alakult a buli. Körülbelül éjfélig akkor ajtócsapódást hallottam. Kinéztem és láttam, hogy Petra rohan valahova. Lehet, hogy csak rosszul láttam, de olyan volt mintha sírt volna. Utána kellett rohannom. Fölvettem egy pulcsit és indultam is. A park fele futott, majd ott leült egy padra. Jól láttam. Tényleg sírt. Annyira sajnáltam. Nem tudtam mi a baja, de megszakadt a szívem. Gondoltam odamegyek hozzá.
- Szia. - köszöntem.
- Hát te? Miért nem  a buliban vagy? - kérdezte könnyes szemekkel.
- Láttam, hogy elfutottál...Így utánad jöttem. Mi a baj?
- Nem szeretnék róla beszélni. - mondta.
- Szerintem jobb lenne ha elmondanád. Akkor lehet, hogy tudnék segíteni.
Végül addig győzködtem amíg elkezdte elmondani mi történt.
-Tök jól éreztem magam meg minden... - mondta szipogva - Amikor egy srác odajött, hogy táncolok-e vele. Én szívesen mentem volna vele, de üzentet kaptam...Dávidtól. Az állt benne, hogy tudja, hogy buli van és, hogy jöjjön-e. És azt is írja, hogy tudja: pár nap múlva megyünk haza. Szóval, ha ennyi mindent tud, lehet, a lakcímem is megszerezte. Félek Olivér. Félek. Itt nem bántana, mert itt vagytok...De otthon...Ott egyedül vagyok. Nem tud senki megvédeni.
- Figyelj! - kezdtem - Ha kell én még Pesten is vigyázok rád. Megyek veled mindenhova, vagy nem tudom, de MEGVÉDELEK. - mondtam. Reméltem egy kicsit felvidítom.  
- Aranyos vagy, hogy ezt mondod. Köszönöm. De nem tudsz mindenhol velem lenni. A másik meg, hogy miért tennéd?

- Hidd el megoldanám. - mosolyogtam.

- De miért tennél ilyet? - ismételte meg a kérdést.

- Mert...nem tudom, hogy mondjam, de ez azalatt az 1 hónap alatt nagyon megkedveltelek. És nem csak mint barátot...Azt hiszem....szeretlek... - mondtam szemébe nézve és a reakciót várva.