15.Rész

Sziasztok!

Megjöttem az új résszel. Igazából tegnapra terveztem, hogy hozom, de nem nagyon sikerült megírni, szóval tegnap éjszaka tettem az ügy érdekében és most tádá.:D Remélem tetszeni fog.:) Ha tetszett hagyjatok nyomot magatok után.

Jó olvasást!:)

Petra xxx

Visszatekintés:
- Köszönöm. Édes vagy. Bocsi, de most mennem kell. Szia.
- Szia. Puszi. - köszöntünk el egymástól.
Elég hosszú beszélgetés volt. Mindegy. Réka úgyis végzett úgyhogy nekem is mennem kellett.

A mozi nagyon jó volt. Nagyon tetszett a film. Ez előtt én még nem láttam. Csak hallottam róla… Réka jóvoltából. Már egy csomót mesélt róla. Meg is akartuk nézni, neten vagy el hozta volna DVD-n, mert neki megvan, csak aztán sose jött össze. Mindig csak tervben volt. Jó, hogy most meg tudtuk nézni.

- Tök jó volt a film. – mondtam Rékának mikor kiértünk.

- Mondtam én. – mosolygott – Most mit csináljunk? Még van időnk egy csomó míg a fiúk hazajönnek.

- Ja, beszéltem Olival, hogy csak 9-10 körül érnek haza. Majd csinálok neki valami finom vacsit. – meséltem el Rékának is az ötletem.

- Na, az tök jó! Addig viszont shoppingolhatnánk.

- Benne vagyok. – mondtam.                            

Nem vagyunk pláza cicák, akik mindig a legújabb ruhákban járkálnak, de tényleg ráfért a ruhatáramra egy kis vásárlás. Na meg ameddig vásárolunk addig sem otthon ülök és egyedül gubbasztok a tv előtt.

Már jó pár boltot bejártunk és rengeteg ruhát, cipőt felpróbáltunk, mégis csak 1-2 szatyor van a kezünkben. Nos ez azért van, mert volt pár ruha, ami nem tetszett és pár aminek… Nos, miután megláttuk az árát nyugtáztuk, hogy ezt nem nagyon a mi pénztárcánknak szabták. Viszont volt egy-két előnye, hogy eljöttünk vásárolni. Egész nap Rékával lehettem, lett egy pár új ruhám és egy új cipőm amit már most imádok, és hasznosan töltöttem a napom – fogjuk rá. Végül is jobb mintha otthon ülnék, unatkoznék, tv-znék, gépeznék és ismét unatkoznék. Ebben a nagy vásárlásban elfáradtam és megéheztem.

- Én megéheztem. Te nem? – kérdeztem a barátnőmet.

- De, most hogy mondod én is éhes vagyok.

- Szerintem menjünk haza és rendeljünk pizzát.

- Oké. Én benne vagyok. Menjünk hozzám.

Elindultunk Rékához. Úgy negyed órára lakik a plázától, gyalog, ahogy semmiképp nem akartunk menni, mert fáradtak voltunk és volt is nálunk egy pár szatyor, amit nem akartunk cipelni. Gondolkoztunk a buszon vagy villamoson, de ott sem akartunk a cuccainkkal együtt menni, mert ha tömegnyomor van, akkor megszívtuk így hát a taxi mellett döntöttünk. Szóval hamar odaértünk Réka lakásához. Ő is tömbházban lakik. A harmadikon. Viszont nála van lift… nem úgy, mint nálam. Lifttel mentünk fel. Kicsit rozoga volt a lift. Mármint nem az a legújabb, mint bevásárlóközpontokban vagy ilyen helyeken, hanem kicsit régibb és én egy kicsit félek a liftezéstől. Nyilván ha hozzá lennék szokva attól a lifttől nem félnék, meg olyanoktól sem félek ami bevásárlóközpontokban van, de így az ilyeneknél… Nem is tudom. Félek, hogy egyszer csak megáll, nem megy tovább, mi pedig órákig bent maradunk. Nem vagyok klausztrofóbiás csak, mégis félek tőle. Magam se tudom hogy miért. Mindegy a lényeg, hogy sikeresen felértünk.

- Végre. Haza értünk. – mondta a barátnőm.

- Jaja. És most rendeljünk pizzát.

- Oké. Mi lenne ha furán rendelnénk? Mint régen. – nevetett Réka.

Nos, igen… Egyszer régebben, még amikor unatkoztunk kitaláltuk, hogy különböző nyelveken rendelünk kaját. Igazából szerintem a legtöbb nyelv hülyeség volt, mivel csak németet és angolt beszéltünk (az nem volt elég különleges… Lehet, hogy a pizzás is tud angolul akkor meg nem vicces) úgy döntöttünk, hogy majd nagyon menőn google fordítóval lefordítjuk minden féle nyelvre. Egy idő után rájöttünk, hogy a google fordító nem a legjobban fordító erre a célra, úgyhogy ezek után inkább szótáraztunk, de megérte. Bár egyszer nem kellett szótár simán csak Darth Wader-esen beszéltünk és akkor a pizzás emberke sem zavarodott össze, szimplán csak hülyének nézett, de jól szórakoztunk. Szóval a legtöbb esetben a célt elértük. Összezavartuk a pizzás csajt/srácot, jót evettünk és lett pizzánk.

- Ez jó ötlet. – nevettem én is – Ú, majd beszéljünk kínaiul.

- Hát jó. De mégis hogy olvassuk el a kínai írást? – kérdezte Réka.

- Oh, egyszerűen. Először is kell a laptopod. – mondtam.

- Oké, akkor pillanat kihozom a szobából.

- Itt is van. Tessék. Erre kíváncsi leszek.

- Először is szerintem webfordítót használjunk.

- Nekem aztán teljesen mindegy milyen fordítót használsz a lényeg, hogy legyen pizzánk. És röhögjünk egy jót.

- Hát jó. Akkor lefordítom a szokásos szöveget – Rékával még régebben direkt összedobtunk egy szöveget, és egyik nap sok nyelvre lefordítottuk másik nap meg megrendeltük a kaját – És azt a kínai izét bemásolom a google fordítóba. Majd meghallgatjuk, hogy szólna. Meghallgatjuk még párszor és voilá meg is van. Aki ügyesebben kiejti, az rendel. – mondtam nevetve.

- Benne vagyok.

- Bár egy félig kínai baráttal szerintem előnybe vagy.

- Hahaha.

- Nézzük. – indítottam el a hangot.

Hát elég furi volt. Mind a ketten kimondtuk a szöveget és igazam lett. Réka jobban ejti ki. Szóval Ő beszél.

- Hé! Van egy tök jó ötletem. – mondtam.

- Még ennél is jobb? Hogyan? – nevetett Réka.

- Úgy hogy nem pizzát, hanem kínait rendelünk. Tudtommal úgyis ugyan úgy szeretjük mind a kettőt szóval mindegy, viszont telefonba mondhatnád azt a csing csang csung szöveget, amit lefordítottunk, majd miután valószínű azt mondják: He? Azt válaszolod, hogy: Ejj, kínai étterem és nem tudnak kínaiul. Felháborító. Majd elmondod, mit kérünk meg a címet, és mielőtt reagálhatna, lerakod.

- Muhahahaa. Vagy amikor azt mondom felháborító, lerakom és rendelünk pizzát. Azt most jobban kívánom.

- Nekem nyolc. Így is jó. A lényeg hogy előtte trollkodjunk egy kicsit. Mint régen. Akkor olyan jó volt. Most is az, de most minden olyan más lett. Na mindegy nem akarok most ebbe belemenni.

- Na, mesélj csak.

- Nem fontos, tényleg. Majd máskor elmondom. – mosolyogtam.

- Oksi. Szervezünk még egy csajos délutánt. De az, lustulós lesz. – nevetett a barátnőm.

- Na, akkor tárcsázom a kínai éttermet.

Felhívtuk a kínai éttermet. Réka el is mondta a szöveget… Viszont a pasi, akivel beszélt válaszolt… Kínaiul. Azt hittem ott esek le a kanapéról a röhögéstől. Szakadtam. Ahogy utána Réka is. Nem gondoltam hogy sikerül, PONT egy olyan embert kifognunk, aki beszél kínaiul. Vagy… Lehet, hogy nem is beszél. Csak valamit hadovált nekünk, mert rájött, hogy csak hülyítjük. Mindegy nagyon vicces volt. Végül fölhívtuk a pizzást és rendesen beszéltünk vele. Fél óra múlva meg is jött a sonkás, kukoricás pizzánk. Amint kinyitottuk a dobozt nagyon, nagyon finom illat lepte el a szobát.

- Hmm. Nyami. Már nagyon éhes voltam. – mondtam, miközben beleharaptam a pizzámba.

- Én is. Ez nagyon finom.

- Ühüm.

Miután jóízűen elfogyasztottuk a pizzát megnéztem mennyi az idő. 7 óra volt. Nagyon hamar elrepült az idő.

- Te jó ég! Nekem még vacsit kell főznöm.

- Oh, tényleg. Mondtad is, hogy megleped Olit. Elszaladt az idő. Azt hittem korábban van.

- Én is. Na én szerintem megyek. Egyik nap meg kell ismételnünk ezt a csajos délutánt szuper volt. – mondtam jókedvűen, mikor már vettem a cipőm.

- Egyetértek. Király nap volt. Ruháidat és a cipődet itt ne felejtsd. Tényleg, ne vigyelek haza kocsival?

- De, azt nagyon megköszönném.

- Oksi. Veszem a cipőm és indulhatunk.

 5 perc múlva már a kocsiban ültünk.

- Olihoz mész vagy haza?

- Olihoz.

- Oké. Akkor irányítanod kell, mert gőzöm sincs, merre kell menni.

- Oké.

Végig mondtam Rékának, hogy most jobbra vagy balra forduljon, vagy menjen egyenesen. Úgy éreztem magam, mint egy GPS. Így hát a végén nem maradhatott el a kedvenc mondatom:

- Érkezés a célhoz.

- Úgy érzem megérkeztünk. – nevetett Réka.

- Jaja. Köszi, hogy elhoztál. Örök hálám üldözzön. – mondtam majd 2 puszival elköszöntünk egymástól.

Még jó, hogy bevásároltam, mielőtt indultam. Nem tudom, most mit csinálnék üres hűtővel. Elindultam a konyha fele. Előszedtem a hozzávalókat és edényeket, ami szükséges lesz és nekiálltam a főzőcskézésnek.