8.Rész

Halihó!

Meg is érkeztem a 8. résszel!:) Ha tetszik, vagy valami javaslatotok van, vagy bármi azt nyugodtan írjátok le megjegyzésben vagy a chatben!;)
Jó olvasást!

Sziasztok.

Petra xxx

Visszatekintés: 
Mikor kiértem a nappaliba Pannin kívül mindenki ott volt már, majd nemsokára az előbb említett személy is csatlakozott hozzánk. Végre elindulhattunk. Mivel nyolcan voltunk 2 kocsival mentünk. Az egyikbe Ya Ou, Petra, Olivér és én ültünk a másikban pedig Benny, Panni, Zsófi és Sziki.

Ya Ou vezetett, én ültem mellette Oli és Petra pedig hátul.
- Cuki vagy amikor koncentrálsz. - mosolyogtam Ya Ou-ra az egyik piros lámpánál.

Csak rám mosolygott és megcsókolt. Olivér szakította félbe a 'kicsit' hosszú csókunkat:

- Nagyon édesek vagytok meg minden csak két probléma van. Az első, hogy mi is itt ülünk a kocsiba, ami még nem is lenne gond. Viszont a második már igen, még pedig az hogy már vagy egy perce zöld a lámpa. 

Amint ezt Oli kimondta Ya Ou már indult is. Főleg azért mert van pár ember aki siet valahova és ilyenkor szeret "ráülni" a dudára. 
Leszámítva a sok piros lámpát hamar odaértünk. 
- Na végre. Már azt hittem sosem érünk ide. - mondta Petra.
- Ja, már jó hogy itt vagyunk. - mondtam én is - Én azt hiszem inkább az első körbe nézlek titeket.
- Én is. - mondta gyorsan Panni.
- Pacsi. Mi leszünk a nézők.
- Nemár. Most kettővel kevesebb embert tudok legyőzni. - nevetett Petra.
- Szerintem vedd úgy hogy engem és Pannit legyőztél.
- Haha. Elhitted. De mivel nagyon jó fej vagyok így hogy ne csalódj elárulom, hogy csak a második leszel. - mondta Oli.
- Azt kihagytad, hogy szerény vagy... - mondta Petra - És valamit összekevertél ugyanis TE leszel a második ÉN pedig az első.
- Ezt most vegyem kihívásnak?
- Legyen. Ha én nyerek veszel nekem egy nagy tábla oreos csokit. Már érzem a számban az ízét. Hmmm...
- Jó. De ha én nyerek akkor te veszel nekem. És mivel még mindig jó fej vagyok adok majd egy kockát belőle.
- Milyen aranyos vagy... Elhiszed hogy nyerhetsz.
- Majd meglátjuk. Győzzön a jobb.
- Úgy legyen. - indultak a gokartok felé.
- Van egy olyan érzésem, hogy ebből a körből kimaradunk. - nevetett Ya Ou.
- Majd csináljatok célfotót, hogy képes bizonyíték is legyen arra, hogy nyertem. - kiabált ide Oli.

- Meglátjuk Szöszi. - mosolygott Petra.

Szegény Oli nem hiszem, hogy tudta mire vállalkozik, azon kívül, hogy egy lánnyal verseng. Egy tapasztalt lánnyal.

Azt hiszem 3 kört kellett menniük. Az első körben Olivér vezetett, majd a másodikban pedig Petra. Amikor már csak fél kör volt hátra szinte egymás mellett mentek. A célegyenesen viszont Petra egy picit leelőzte Olit úgyhogy ő ért először célba.

- Hű! Nem is tudtam, hogy ilyen jól nyomod! - ismerte el Oli.

- Sok mindent nem tudsz te még rólam. Azt sem, hogy régen apummal mindig jártunk gokartozni és természetesen mindig én nyertem. - nevetett a barátnőm.
- Ha én ezt tudom...
- Ügyi voltál Petru! - öleltem meg. - Tudtam, hogy te nyersz.
- Hát Tesó. Elvert egy csaj. Ez szívás. - veregette meg Oli vállát Ya Ou.
- Csak azért nyer ő mert nem akartam, hogy csalódjon úgyhogy hagytam nyerni.
- Jaaaaj. Persze. Ha te ettől jobban alszol, de azért remélem nem felejtetted el, hogy jössz egy nagy tábla oreos milkával. - kacsintott Petra.
- Nem felejtettem. - mosolygott Oli.
- Ki jön a kövi körbe? - kérdezte Benny.
- Én! - mondta Ya Ou és Sziki is.
- Kösz mi inkább kihagyjuk. - mondjuk Pannival.
- Szívem? Te? - kérdezte Sziki.
- Inkább nem.
- Gondolom Petráék nem jönnek úgyhogy mehetünk! - indult Ya Ou.
Még egy jó fél-egy órát eltöltöttünk a gokart pályán aztán haza indultunk.

~ Petra szemszöge ~

Nagyon gyorsan telik ez az egy hónap. Már majdnem több mint a fele le is telt. Nagyon jól érzem magam. Rengeteget szórakozunk, nevetünk és azt hiszem ez az eddigi egyik legjobb nyaram. Megismertem 6 csodálatos embert. 
A mai nap is nagyon jó volt mint a többi. Gokartozni voltunk. Imádok gokartozni. Régebben sokat jártam apuval és mindig legyőztem. Csak utána jött a suli és egyre kevesebb szabadidőm lett sajnos úgyhogy ilyenekre nagyon nem volt idő.
- Éhen halok. Van itthon valami kaja? - kérdeztem amint hazaértünk.
- Nem tudom, de én is nagyon éhes vagyok. - mondta Oli is. Nem is ő lett volna ha nem éhes.
- Te még jössz nekem egy oreos csokival. Ne feledd! - mosolyogtam.
- Nyugi nem felejtettem el. Holnap megkapod. - villantotta meg a cuki vámpírfogacskáit.
- Nyami. Tudjátok mit ennék most szívesen?
- Mit?
- Fagyit.
- Azt én is szívesen ennék. - mondta Zsófi.
- Én is. - mondta Panni és Réka is.
- Akkor go fagyizni. Srácok jöttök?
- Szerintem mi maradunk. - mondta Benny.
- Akkor mi megyünk. Sziasztok! - köszöntünk.
- Sziasztok!
- Csajos este. De jó lesz. - mosolyogtam.
- Igen. Végre jobban megismerhetjük egymást. És dumálhatunk pasikról. - mondta Panni.
- Nemár. Itt csak én vagyok a szingli. Ez nem ér.
- Tényleg. Nem akarsz egy jó pasit? 
- Ha találsz nekem egyet. - nevettem.
- Olivér? Úgyis szingli. Jól néz ki és jó fej is. Plusz ismerjük úgyhogy szinte egész nap együtt lehetnétek. Mármint jobb mintha egy vadidegen lenne velünk egész nap mert te úgyis velünk vagy. - mondta Zsófi.
- Ja és tuti bejövök neki. - mondtam cinikusan.- Miért? Lehet. Jó fej vagy, kedves vicces és gyönyörű. Mi kell még? - mosolygott Zsófi.
- Először is én és a gyönyörűség az két és külön dolog. Másodszor pedig. Szerintem amúgy sem jövök be neki úgyhogy az meg egy másik kérdés hogy nekem tetszik-e.
- Miért tetszik? - kérdezte mosolyogva Panni.
- Őőőő....nem....
- Peraa. Gyanús vagy te nekem. - mondta Panni.
- Na jó... Talán egy picit. De most komolyan erről fogunk dumálni?
- Szerintem érdekes téma. - szállt be a beszélgetésbe Réka is.
- Szóval tetszik neked. 
- Igen. 
- Lehet hogy neki is tetszel. - kezdte Zsófi - Szerintem próbálj meg felé kis jeleket adni és akkor megtudod ő mit érez.
- Aha. Persze. Nézzétek itt a fagyis. Én egy eperfagyit kérek. - tereltem a témát.
- Ne tereld a témát erre még visszatérünk. - kacsintott Réka.
Megvettük a fagyit aztán sétálgattunk. Üzletről üzletre. Mindenki beszerzett magának pár ruhát és rengeteget beszélgettünk. Szerencsére az este többi részében nem volt már szó a szerelmi életemről. Helyette volt szó ruhákról, a gyerekkorunkról, a fiúkról, az x-faktorról, hogy hogyan ismerkedett meg Panni és Benny vagy Zsófi és Sziki. Jó volt az este.
- Szerintetek megvegyem ezt a ruhát? - kérdezte Panni ezredszerre.
- Igen Mondom, hogy nagyon jól áll. Sőt mindannyian ezt mondjuk.
- Jó. Akkor megveszem. 
- Nagyon jól néz ki. - mondtam. Egy egybe ruha volt. Fölül fekete-fehér csíkos alul pedig fekete.
- Aha. Szerintem is. - mondta Réka - de nemsoká éjfél szóval szerintem lassan sétáljunk haza.
- Oké. Jó hogy rábeszéltetek erre a ruhára. - mosolygott Panni.
Negyed óra múlva már otthon is voltunk.
- Hali! Hazajöttünk. - kiáltottam el magam.
- Sziasztok! - köszönt Ya Ou és Benny.
Kíváncsi vagyok a Szöszi hol lehet, de inkább nem kérdezem meg. Kicsit fura lenne. Inkább fölmentem. Lezuhanyoztam és fogat mostam aztán kiültem a kis erkélyre. Felnéztem a facebookra. Nem történt semmi. Csak pár üzenet. nem volt semmi érdekes. Majd eszembe jutott hogy hoztam én egy könyvet ha esetleg unatkoznék. Elkezdtem olvasni. Ha olvasásról van szó észre sem veszem, olyan hamar elmegy az idő. Már elég sokat olvastam amikor valaki megijesztett.
- Szia! Hát te? Már 1 óra. Ilyenkor olvasol? - hallottam a hátam mögül az ismerős hangot. Bárhol felismerném. A Szöszi volt az.
- Szia. Már ennyi az idő? - néztem meg a telefonom - Észre sem vettem. Azt hiszem megyek aludni.
- Oké. Szia. Jóéjt.
- Hali. Aludj jól.
- Te is.
Bevittem a könyvet és laptopot, befeküdtem az ágyba és már el is nyomott az álom.
Arra keltem reggel hogy a szemembe süt a nap, ami fura volt. Aztán beugrott. Tegnap elfelejtettem lehúzni a redőnyt most már minden világos. 
Föltápászkodtam az ágyból majd megnéztem mennyi az idő. Még csak reggel 9 óra volt.
Fölöltözködtem, megfésülködtem és lementem reggelizni.
- Helló. - köszöntem Rékának és Zsófinak. Csak ők voltak a konyhába.
- Szia. Hát te? Nem szoktál ilyen korán kelni. - mondta Réka.
- Ja... Kivéve ha elfelejtem leengedni a redőnyt és arra ébredek hogy a szemembe süt a nap.
- Ohh...most már értem.
- Kérsz reggelit? Rántottát csinálok. - kérdezte Zsófi.
- Igen, köszi.
Összedobtam magamnak egy kis kakaót és előszedtem annyi tányért ahányan vagyunk.
Mire mindezzel kész lettem elkészült a rántotta és mindenki felkelt. Megreggeliztünk majd megbeszéltük a mai programot. Strand lesz délelőtt ha már sikerült ilyen "korán" felkelnem délután pedig meglátjuk. Biztos kitalálunk valami jót mint mindig.

GRATULÁLOK!:)

Sziasztok!
Hamarosan ( még ma;) ) jön az új rész de előtte szeretnék gratulálni a Srácoknak a mai BRAVO OTTO-n elért győzelemért!:)
Szerintem teljes mértékben megérdemelték és szerintem most ezt mondhatom minden Wayer nevében!:)
Gratulálok!!:)♥

7.Rész

Sziasztok!:)
Végre itt van a 7. rész. Van benne egy kis időátugrás, majd visszatekintés / visszagondolás. Ezt láthatóan jelezni fogom.:) Remélem tetszik! Jó olvasást!:) A pipákat, kommenteket, feliratkozásokat ne felejtsétek!;)
Sziasztok.
Petra xxx

Visszatekintés:
- Akkor menjünk el fagyizni.

- Én benne vagyok.

- Én is. - mondta Panni és Zsófi.

- Fiúk? - kérdeztem.

- Mi is.

- Akkor induljunk.

Elindultunk fagyizni, amiből az lett hogy üzletről üzletre járkáltunk. Azt ugyanis tudni kell, hogy amíg odaérünk a fagyizóhoz van vagy 100 üzlet. Van ahol képeslapot, ékszert, ruhát lehet venni és ez a fiúknak nagyon nem tetszik.

- Cica! Tényleg nagyon jól áll rajtad ez a ruha. Nem kövérít meg semmi csak vedd meg és induljunk. Így sosem érünk oda a fagyizóba! - mondta Ya Ou miután már az ötödik üzletben jártunk.

- Oké, akkor megveszem. De még akarok nyakláncot is venni. - válaszolt Réka.

- Majd holnap eljössz a lányokkal és vesztek nyakláncot. Most viszont megyünk fagyizni. - szögezte le Ya Ou.

- És ha holnap már nem lesz?

- Akkor másik boltban biztosan találsz.

- De én most akarom megvenni.

- Én meg fagyizni akarok.

- Csak 5 perc. utána mehetünk fagyizni.

- Tényleg 5 perc alatt megvesszük gyorsan. Aztán mehetünk a fagyizóba. - álltam Réka mellé.

- Ne már. Most te is mellé állsz? Na jó. Vegyük meg azt a nyakláncot aztán tényleg megyünk már fagyizni.

- Ezaaz! Köszi Petra.

Előkerítettem a többieket ugyanis Zsófi Szikivel volt az üzlet egyik végében Panni meg Bennyvel és a Szöszivel az üzlet másik végében. Addig pedig Ya Ou-ék elmentek karkötőt venni. Most már 6-an mentünk utánuk. Amikor odaértünk Ya Ou épp a fejét fogta Réka pedig 2 nyaklánc között vacillált. 

- Melyik legyen?

- Teljesen mindegy. Szerintem ugyan olyan.

- Nem is ugyan olyan. Ez egy kicsit más. - vitázott Réka és Ya Ou. 

- Akkor vedd meg mindkettőt.

- De tök hasonló a kettő. Nem akarok 2 hasonló nyakláncot.

- Akkor nem mindegy melyiket veszed meg?

- Nem. Ú itt vannak Petráék. Szerintetek melyik legyen?

- Szerintem ez. - mutattam a jobb kezében lévőre.

- Jó akkor megveszem azt. Köszi.

- Na végre. Legközelebb bekötött szemmel viszlek fagyizni. - puszilta meg Ya Ou Rékát.

Nem sokára a fiúk, de főleg Ya Ou legnagyobb örömére odaértünk a fagyizóba. Én egy karamellás és egy eperfagyit ettem. A fagyizás után még sétálgattunk.
- Auu! - kiáltott fel Panni.
- Mi történt? - kérdezte gyorsan Benny.
- Kiment a bokám.
- Gyere, hazamegyünk.
- Segítsünk valamit? - kérdeztem.
- Nem kell köszi, hazavisz Benny. Ti nyugodtan maradjatok még.
- Biztos?
- Igen.
Szegény Panni remélem jobban lesz. Tovább sétáltunk és beszélgettünk, majd Rékáék is leváltak tőlünk, mert egy kevésbé forgalmas utcába szerettek volna sétálgatni édes kettesben. Jó is az...főleg ha van kivel. Közben Sziki és Zsófi eltűntek valami boltba úgyhogy Olival ketten maradtunk. Nem beszéltünk. Csend volt. Nem az a kínos, hanem inkább megnyugtató. Addig sétáltunk amíg a sétáló utca végére nem értünk. Ott megálltunk.
- És most? Hazamenjünk? - kérdezte.
- Ha szeretnél hazamehetsz, de én inkább itt maradok.
- Maradok én is. Nem azért kérdeztem. Sétálunk valamerre?
- Ú, légyszi menjünk a partra. Mindig is akartam ott ilyenkor sétálni. Amikor sötét van, és csönd.
- Oké.
Ott volt nem messze a Balaton. Lassan odasétáltunk. Gyönyörű volt. Az ég csillagos, és csak egy-két ember kóválygott már ott. Még jó, hogy a strandpapucsomba jöttem különben most teljesen elázna a cipőm. Nagyon jó volt itt sétálni. Olyan megnyugtató. Végre nem gondoltam Dávidra. Se semmi másra. Csak úgy jó volt sétálgatni a Szöszivel. Beszélgettünk egy kicsit és természetesen nevettünk is egy csomót.

~ Olivér szemszöge ~

A filmezés után úgy döntöttünk elmegyünk fagyizni. Nincs messze a fagyizó... Inkább csak sok az üzlet és természetesen a lányoknak most kellett mindent megnézniük. Szóval beletelt egy kis időbe amíg odaértünk a fagyizóba. Miután megvettük az összes jégkrémet úgy döntöttünk sétálunk. Hát ebből az lett, hogy mindenki eltűnt valahova úgyhogy kettesben maradtunk Petrával, aminek természetesen nagyon örültem. Lementünk sétálni a partra. Alig volt már ott egy-két ember. Sokat beszélgettünk és viccelődtünk. Örültem, hogy kettesben vagyok Petrával és jobban megismerem. Nagyon jó fej lány. Egyre jobban tetszik. Nem vagyok szerelmes - még - de napról napra egyre jobban bejön...aminek viszont az lesz a vége, hogy belé szeretek. Viszont addig ki kéne derítenem ő mit érez irántam. Jobb lenne most tudni ha csak haverként tekint rám. Gondolkoztam azon, hogy most megmondom-e mennyire tetszik... Végül is... Mikor máskor ha nem most? Ketten vagyunk. A többiek nem tudják hol vagyunk szóval nem zavarhatnak meg. Végül úgy döntöttem majd később elmondom. Majd ha úgy érzem az a megfelelő alkalom és többet érzek iránta. Ha rendesen megismerem. Egyszer azt vettem észre, hogy Petra vacog.
- Fázol? - kérdeztem.
- Egy kicsit. - mondta. A mickey egeres pulcsi volt rajtam. Gyorsan levettem és oda adtam neki.
- Így jobb? - mosolyogtam.
- Igen, köszi. De te nem fogsz fázni? - kérdezte aranyosan.
- Nem, jó ez így. Szólj ha haza szeretnél menni. - mondtam.
- Okés.
Még egy jó negyed órát maradtunk aztán elindultunk lassan hazafelé.
- Hahóó! Megjöttünk! - kiabált Petra amint beértünk, majd a nappali fele vettük az irányt. Mindenki ott tévézett.
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Helló. - mondták.
- Nézzenek csak oda megjött a szerelmespár? - "köszönt" Ya Ou is Petrára nézve.
- Hé Feng! Mindenki magából indul ki. Ha a pulcsira gondolsz akkor annyi a te elképzelt 'love story'-d, hogy hűvös volt és Petra fázott. - ültem le a kanapéra.
- Ahhaaaa.
- Tényleg ez volt. - mondta Petra is - Viszont én elfáradtam úgyhogy megyek fürdök, aztán alszom. Nem akarok megint délig aludni.
- Jó éjt! - mondta mindenki.
- Sziasztok! Jó éjt!
Miután Petra elment aludni még tévéztünk egy kicsit. valami sorozat ment, igazából nem nagyon figyeltem. Azon járt az agyam vajon mikor mondjam el Neki mit érzek iránta. Ma is tök romantikus volt a tengerparton sétálni. Nagyon jól éreztem magam vele.
- Mindjárt elalszom úgyhogy inkább fölmegyek. -jelentettem ki.
- Oké. Jó éjt Tesó. - mondta Ya Ou.
- Helló. Jó éjt! - köszöntek a többiek is.
Lassan fölballagtam a szobámba. Összeszedtem a törölközőm meg a pizsim és elindultam fürdeni. Sokáig folyattam magamra a meleg vizet és nem gondoltam semmire. Csak úgy jó volt. Fürdés után bementem a szobámba és telefonoztam.
- Csá Tesó. Bejöhetek? - kopogott be a szobámba Ya Ou.
- Csá. Persze.
- Mizu? - kérdezte.
- Semmi.
- És Petrával?
- Mi lenne? - kérdeztem vissza.
- Nem is tudom... Egy romantikus tengerparti séta után... - mosolygott.
- Nem történt semmi. Csak sétálni szeretett volna. - válaszoltam.
- És a pulcsi? - kérdezősködött tovább félig kínai barátom.
- Fázott. - adtam a szerintem leglogikusabb választ.
- Tetszik neked? - tért a lényegre. Most már értem miért jött be.
- Nem. - tagadtam le kapásból. Elég gyanakvóan nézett rám. - Vagyis... egy kicsit.
- Tudod, hogy nekem, nekünk elmondhatod.
- Tudom. De az a baj, hogy fogalmam sincs mit érzek. Tetszik. És minél többet vagyok vele márpedig nektek köszönhetően elég sokat vagyunk kettesben egyre jobban tetszik. - vallottam be.
- És ő tudja, hogy szereted?
- Nem. És nem is szeretném ha megtudná. Szóval ne nagyon mondd el senkinek. Főleg Rékának.
- Hmmm...jó. És esetleg ne kérdezzek rá Petrára? Hogy mit érez veled kapcsolatban?
- Nem kell. Megoldom egyedül. Kösz.
- Te tudod. Na lépek. Bármi van nekem, nekünk elmondhatod. - ismételte el magát.
- Tudom. Heló.
- Szia.

***

~ Réka szemszöge ~

Én nagyon örülök, hogy eljöttünk Szikiékhez. Ya Ou-val nagyon jól megvagyunk. Én nagyon boldog vagyok. Jól telnek a napok, hetek. Nagyon gyorsan elrepült 2 hét. Először sokallottam, hogy egy hónapig mit fogunk mi itt csinálni. Nos... Elég sok mindent és nagyon jól érzem magam. Gergőről sincs semmi hír szerencsére. Egyik héten Ya Ou elmondta, hogy Olivérnek tetszik Petra. És napról napra egyre jobban. De ez titok és, hogy nekem sem szabadott volna elmondania, csakhogy kiszedtem belőle. Oli fél, hogy Petra nem érez így... Hát elég nagyot téved szegényke, de nem akarok beleszólni semmibe. Egészről csak én meg Ya Ou tudunk és senkinek nem szabad szólnunk egy szót sem. Pedig ha tudnák, hogy az mindenkinek milyen jó lenne. Na mindegy. Egyszer csak rá jönnek. Addig is nem túl feltűnően, de próbáljuk őket minél többet kettesben hagyni...hátha. Hát eddig még nem. Mondjuk a hónap végére biztos összejönnek. Fogadni mernék rá. Ha mást nem majd akkor amikor bulit szervezünk az utolsó héten. De addig még van egy hét. Ma úgy döntöttünk elmegyünk gokartozni. Én nem nagyon szeretem, ahogyan Panni sem. De leszavaztak. A fiúkon nem csodálkozom. Zsófi azt mondta szeret, csak egy baj van... Mindenkit elüt. Petra pedig imád gokartozni és természetesen tud is. Régebben emlékszem sokszor ment apukájával most meg már nincs rá idő.

Én egy 'DO EPIC CHIC' feliratú fehér pólót vettem föl, farmerral, a fekete conversemmel és egy DC-s sapkával. Petrán pedig egy farmert vett föl rózsaszín converssel és egy 'VENICE BEACH LOS ANGELES' feliratú pólóval. Hamar elkészültem. Enyhe smink és kész is voltam.
Kimentem a konyhába, elővettem egy kis üveg vizet a hűtőből és ittam, majd elraktam a kis üveget a táskámba. Jó lesz még ez, ha melegem lesz. Mikor kiértem a nappaliba Pannin kívül mindenki ott volt már, majd nemsokára az előbb említett személy is csatlakozott hozzánk. Végre elindulhattunk. Mivel nyolcan voltunk 2 kocsival mentünk. Az egyikbe Ya Ou, Petra, Olivér és én ültünk a másikban pedig Benny, Panni, Zsófi és Sziki.    
                     

FONTOS!

Sziasztok!

Mint látjátok nem résszel érkeztem. Úgy néz ki sajnos hétvégén nem tudok részt hozni, ugyanis elutazom jövő héten pedig suliba rengeteget kell tanulnom, ugyanis 2 nagy dogát írok és vizsgáznom is kell németből. Amint tudom hozom a következő részt. Jövőhét végére legalábbis biztos.:) De igyekszem és lehet, hogy már hét elején kint lesz a 7.Rész.;) Szép estét! Sziasztok!
Petra xxx

6.Rész

Sziasztok! Egy kicsit késve, de meghoztam a 6. részt! Nagyon örülök annak hogy az oldal átlépte a több mint 1.000 oldalmegjelenítést. Köszönöm! Remélem ez a rész is tetszik. Írjatok megjegyzést, pipáljatok, iratkozzatok fel.:) Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!:)

Puszi. Sziasztok!

Petra xxx

Visszatekintés:

Fürdés után pedig tévéztem Pannival. Mivel már 8 óra volt gondoltam rendelhetnénk pizzát majd megint elmehetnénk sétálni. Legutóbb is olyan jó volt. Megrendeltük a pizzát majd fél óra múlva meg is érkezett:

- Itt a kaja! - kiabáltam. Mindenki azonnal a konyhába termett.

- Na végre már olyan éhes vagyok! - mondta Oli.
- De hát az előbb ettél egy csomó sütit. - nevettem.
- De attól még éhes vagyok.
- Na akkor jó étvágyat!
- Jó étvágyat! - mondta mindenki.
Gondoltam vacsi után elmegyek egy kicsit sétálni. Szeretek este sétálni...na meg jó lenne egy kicsit körül nézni. Eddig még csak itthon, a parton és a sétáló utcán jártunk. Miután megettük a pizzát elmentem a szobámba, majd a törölközőmmel együtt a fürdőszobába indultam. Nem is tudom miért, de nem kopogtam. Lehet, hogy azért mert már megszoktam az egyedül létet és, hogy nem kell máshoz alkalmazkodnom. Így hát benyitottam a fürdőbe ahol a Szöszivel találtam szemben magam. Félmeztelen épp a haját igazgatta a tükör előtt. Fogalmam sincs miért akar este jól kinézni...Lehet ő is készül valahova. 
- Öhm... Izé... Bocsi nem akartam berontani. Inkább megyek. - dadogtam össze-vissza.
- Semmi gond. Nyugodtan gyere. Csak a hajamat igazítottam meg. - mosolygott rám.
- Ja, nem. Nem akarok zavarni, meg úgyis fürödni szerettem volna szóval..megyek.
- Ó, értem. Mindjárt végzek.
- Okés.
'Kicsit' ciki volt. Inkább hogy ne égessem magam tovább kijöttem. 10 perc múlva - természetesen miután meggyőződtem hogy senki nincs bent - elmentem zuhanyozni. Jó érzés volt, hogy a meleg víz csorog végig a testemen. Átjárta a meleg a testemet. A jó fürdő után felöltöztem. A melegnek köszönhetően egy rövidnadrágból és egy trikóból állt a ruha-összeállításom hozzá az egyujjas papucsommal. A hajamat laza kontyba kötöttem és kész is voltam. Nem sminkeltem ki magam. Úgysem a nagy sétálóutcát akarom megnézni... Inkább valami nyugodt kis parkot vagy ilyesmi. Szeretem az ilyen helyeket.
Lementem. Még mielőtt elindultam körül néztem mit csinálnak a többiek. Tévéztek. Kérdezték nem-e akarok csatlakozni, de inkább hanyagoltam. Most sétálós kedvemben voltam. A közelben találtam egy kis parkot. Nem volt ott csak egy-két ember és csak egy pár lámpa világította ki, de amit láttam belőle az szép volt. Sétálgattam. Találtam egy padot, ahová leültem gondolkodni.

Még mindig fogalmam sem volt mit érzek Oli iránt, vagy hogy Ő egyáltalán érez-e valamit irántam. Dávidon is gondolkodtam. Reméltem Olinak és Ya Ounak tényleg sikerült leráznia és békén hagy legalább egy kis időre. Nem akartam ilyenekkel foglalkozni. Inkább jól akartam érezni magam, szórakozni a többiekkel. Mikor már épp fölálltam, hogy haza induljak megcsörrent a telefonom.
- Haló? - szóltam bele meg sem nézve a számot.
- Petra! Hol vagy?! - hallottam legjobb barátnőm hangját a vonal másik végéről.
- Eljöttem sétálni a parkba.
- Hallod már tisztára aggódtunk érted. Vagy 2 órája elmentél.
- Észre sem vettem, hogy ennyire elrepült az idő. De miért is aggódtatok értem? Nem vagyok 5 éves.
- Hát csak azért mert miután elmentél gyorsan vége lett a filmnek és arra gondoltunk utánad megyünk, de nem voltál a sétáló utcába ami még nem volt furcsa csak hazajöttünk, itt sem voltál és vártunk rád de nem jöttél.
- Jó, de nem kell aggódni azért mert egy kicsit eltűnök. Azt megérteném ha holnap reggel már keresnél és idegbetegen hívogatnál de egyenlőre még csak kb. 2 órája "tűntem el" - mutattam idéző jeleket a levegőbe amit Réka nem is látott de mindegy - szóval nem kell aggódni.
- Oké, na. Nem aggódunk.
- Amúgy most indultam volna haza.
- Oki. Na szia.
- Helló.
Lehet hogy Dávid miatt féltenek amit megértenék, de komolyan nem vagyok 5 éves. Nagylány vagyok és tudok magamra vigyázni. Amúgy észre sem vettem mennyi ideje ülök itt. Tetszik ez a hely. Mindig is ilyen helyen akartam néha átgondolni a dolgokat, esetleg kijönni rajzolni. Lehet hogy holnap ki is jövök ha nem lesz jobb programom.Lassan elindultam hazafelé. 10 perc lassú séta után haza is értem. Már nem volt sok mindenhez kedvem úgyhogy elköszöntem mindenkitől és elmentem aludni.
'Reggel' kicsit kómásan keltem. Hát igen, azt hittem reggel van...amíg rá nem néztem az órára ami fél 12-t mutatott. Miután megtöröltem a szemem akkor is. Nem vagyok nagy alvó. Fogalmam sincs hogy sikerült eddig aludnom. Kimentem az erkélyre és nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd  elmentem a fürdőbe. Amint belenéztem a tükörbe szinte megijedtem a tükörképemtől.

Gyorsan fogat mostam, megfésülködtem egy kis enyhe smink, ruha és indulhattam. Mivel nagyon meleg volt egy rövid farmer shortot választottam, világos rózsaszín trikóval és a szintén világos rózsaszín conversemmel, majd le indultam kávéért és megkeresni a többieket. Az előzőt meg is szereztem, de az utóbbival már meggyűlt a bajom. Már minden szobába bekopogtam, vagyis majdnem mindbe. A Szöszihez még nem. Már teljesen reménytelenül de kopogtam. Nagyon meglepődtem amikor azt hallottam bentről, hogy: 'Gyere!'

- Helló. Azt hittem már senki nincs itthon. - beszéltem az ágyon hason fekvő sráchoz aki telefonozott és úgy tűnt ide sem figyel.
- Szia. Nem is gondoltam, hogy fölkeltél. - nézett végre rám - Bennyék és Szikiék elmentek vásárolni, mivel semmi nem volt itthon amiből kaját lehetne csinálni, Ya Ou és Réka pedig Réka kérésére elmentek körülnézni mi merre van meg ilyenek.
- Ó, értem. És te? - mosolyogtam a Szöszire.
- Nem nagyon volt kedvem menni "gyertyatartónak" úgyhogy itt maradtam és vártam hogy felkelj mert unatkoztam.
- Remélem azért miközben aludtam nem készült velem semmi olyasmi kép mint amit Bennyvel szoktál csinálni. - nevettem.
- Hé! Te honnan tudsz ilyeneket?? Úgy tudtam nem vagy wayer.
- Én nem is de, tudod mivel van egy hatalmas wayer barátnőm ezért sok mindent tudok rólad/rólatok. - kacsintottam.
- Szóval te sok mindent tudsz rólam, de én szinte semmit nem tudok rólad.
- Nagyjából...
- Amúgy nem csináltam alvós képet... Majd legközelebb. - kacsintott.
- Már előre félek.
- De eddig unatkoztam úgyhogy csináljunk valamit.
- De mit?
- Nem tudom...
- Őőő...Társasozzunk. Mondjuk activity. Van activitytek?
- Azt hiszem van. Megnézem.
Lement Oli majd pár perc múlva egy activitys dobozzal tért vissza. Igen, teljesen normális 'felnőttek' vagyunk akik éppen activityzni készülnek.
- Én leszek a zölddel! - stoppolta le a zöld bábut.
- Akkor én a pirossal.
- Ki kezd?
- Én!
- Hajrá.
Mivel én voltam az első mutogatnom kellett ami elég vicces volt. Jó hangulatba telt a játék ami kb. fél óráig tartott, ugyanis megérkezett a felmentő sereg aki végre meghozta a kaját. Már nagyon éhesek voltunk, de ha nasit eszünk akkor nem tudunk ebédet enni úgyhogy vártuk Bennyéket. Bennyék után pár percre betoppant Ya Ou és Réka is.Amíg megterítettünk Oli megcsinálta az ebédet ami spagetti volt egy egyszerű tojásos levessel. Most ettünk először olyat amit Oli főzött. Meg kell állapítanom, hogy valami istenien főz. Nagyon finom volt. Mindenki megdicsérte.
Mivel ilyen finom volt az ebéd sokat ettem és nem csak én hanem mindenki úgyhogy nem terveztünk semmit. Leginkább lustulást egy ideig legalábbis biztos. Mikor mindenkinek sikerült rászánnia magát, hogy fölálljon az asztaltól átmentünk a nappaliba. Úgy döntöttünk nézünk valami jó filmet. 
- Nézzük a "Legenda vagyok" - ot. - mondta Panni.
- Úú az olyan szomorú amikor meghal a kutyus. - mondtam.
- Ki látta? - kérdezte Panni.
- Én nem. - mondta Ya Ou és Réka is.
- Én sem. - mondta Sziki.
- Én láttam. És mindig sírok amikor meghal a kutyus. - mondta Zsófi.
- Én is. - mondtam - Többiek? Valaki látta? - kérdeztem de mindenki csak a fejét rázta.
- Valamit nem értek... - kezdte Sziki - Hogy lehet egy horror filmen sírni?
- Úgy hogy szomorú. - mondtuk mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. Bár ha jobban belegondolok... Áhh, mindegy. Szomorú és kész.
Végre elkezdtük nézni a filmet.
New Yorkban játszódott. Arról szólt, hogy azt hitték megtalálták a rák ellenszerét, de mint kiderült mégsem. A gyógyszertől zombivá váltak az emberek csak a főszereplő nem, aki immunis volt rá. A gyógyszer már a levegőben terjedt ezért ki kellett üríteni a várost. A főszereplő családját egy helikopterrel akarták máshova vinni, de amikor a helikopter fölszállt nekicsapódott egy másik helikopter ezért a családja meghalt. A végén már az egész város, sőt majdnem az egész világ átzombisodott. De mivel a zombik a fényben meghaltak nappal a főszereplő rendesen élte az életét a városban egyedül. Minden nap pontosan tudta mikor megy le a nap, hogy neki akkor már otthon kell lennie. Ja és volt egy kutyája is a kutya  a fiáé volt de ő nem volt a helikopterben ezért túlélte és az ember a kutyával élt. Minden nap pont délben amikor a nap a legmagasabban van ő a kikötőben ült és várt hátha van még túlélő aki odamegy és együtt tudnak lenni. Eközben egyébként az ember a laborjában patkányokon próbálta megtalálni a zombivá válás ellenszerét. Ez egyszer sikerült. Patkányon...de emberen még nem próbálta ezért el akart fogni egy zombit. Mivel a zombik semmiféle emberi tulajdonsággal nem rendelkeznek (legalábbis így gondolták) ezért csapdát állított, hogy a kísérletéhez felhasználhasson egy ember zombit. De a többi zombi megjegyezte hogyan készül a csapda, majd állítottak egyet az embernek, amibe a férfi bele is esett. Még akkor esett bele amikor világos volt, de elájult. Akkor ébredt föl kutyája ugatására amikor már kezdett sötétedni és kezdtek előjönni a zombik. Ugyan sikerült elvágnia a kötelet amin lógott, a kés leesett majd utána esett az ember is ezért beleállt a lábába. Alig bírt eljutni a kocsihoz mert már megjelentek a zombik. Annyi volt a szerencséje, hogy egy kicsit még sütött a nap és volt egy csík amin nem bírtak átmenni a zombik. Amint eltűnt a csík az élőhalott emberek (és kutyák) támadtak. Bár a férfi immunis volt, a kutyája nem. A kutyát megharapta egy zombi kutya. Nem sokáig támadtak, ugyanis a férfi bemászott a kocsiba és haza jutott a kutyával. Amint hazaértek lementek a laborba. Mivel szegény kutyát megharapták kezdett átváltozni. A legrosszabb, hogy a gazdája kezében. Mikor már kezdett hullani a szőre, és remegett a gazdájának le kellett szúrnia különben rátámad. Ez olyan szomorú volt. A saját gazdájának kellett leszúrnia. Szegény embernek már csak ő maradt szó szerint. Nagyon mérges volt - szerintem teljesen jogosan - viszont olyat csinált amit nem szabadott volna. Meg akarta bosszulni. Aznap este kiment és el akarta ütni a zombikat. Majdnem megölték, de jött egy nő a kisfiával akik még délben mentek a kikötőhöz, de a férfi nem volt ott. A kisfiú és az anyukája megmentették a férfi életét. Egy dologban viszont hibáztak... Hajnalban vitték haza az embert, amikor még járkáltak a zombik. És amikor ez leesett a férfinak nagyon megijedt. Ő már tudta, hogy a zombik megjegyezték a címét. A háza körül tele volt robbanó anyagokkal, hogy vészhelyzetben felrobbantsa a házát. Majd eljött az este. Minden úgy történt ahogy sejtették a zombik támadtak. A házat robbantották, és lementek a laborba. Egy "áttörhetetlen" üveg mögé mentek. Ott is megtalálták őket a zombik. A férfi odaadta a nőnek az ellenszert amit föltalált, majd elbújtatta egy biztonságos helyre őket. Föláldozta magát. Tudta, hogy addig nem fogják őket békén hagyni amíg meg nem ölik a férfit. Bár ő meghalt a nő és a kisfiú másnap elindultak az ellenszerrel majd találtak egy kis falut ahol túlélők éltek és elvitték az ellenszert. Szóval HAPPY END. Kivéve a férfinak...

Bírom ezt a filmet de a kutyusos rész akkor is szomorú. Nem mellesleg most nem fogok tudni aludni. Szeretem a horrorokat. De nem délután vagy este. Akkor félni fogok. Reggel a legjobb horrort nézni. 

- Végee. - mondta Réka - De nem fogok tudni aludni.

- Detto. - csatlakoztam - mondjuk neked legalább van kivel. - kacsintottam.

- Mit csináljunk? 

- Hát az attól függ hány óra van.

- Őő 6. - nézte meg a telefonját Réka.

- Akkor menjünk el fagyizni.

- Én benne vagyok.

- Én is. - mondta Panni és Zsófi.

- Fiúk? - kérdeztem.

- Mi is.

- Akkor induljunk.